Hát a mai témánk az nem egyszerű, merthogy a vezetői tanulással kezdünk, ami nyilván egy kicsit az akadémiánk elindulásához is jól kötődik, hiszen ez a fő motivációnk benne. A másik oldalról pedig azt gondolom, hogy arról, hogy gyorsuló világ előtt fogunk beszélni, de szerintem azt egyre többen érzékeljük magunk körül, ezért ennek a kihívása is úgy gondolom, hogy egyre fajsúlyosabbá válik a következő hónapokban, években. De miért? Miért kell egyáltalán gyorsuló világról beszélni, vagy mit jelent ez számunkra? Ez azt jelenti, hogy a 60 as, 70 es évektől kezdve a technológia fejlődése az rálépett egy exponenciális görbére. Ez azt jelenti, ahogy ezt az Intel marketingvezetője Mor megállapította mortörvényeként, avagy szabályosságaként, hogy nagyjából kétévente duplázódik az azonos mennyiségű pénzért megvehető számítókapacitás. Ez azt jelenti, hogy minden két évben kb. Feleződik egy tranzisztornak az ára, ezáltal ugyanazért a dollárért kétszer annyit kapunk belőle. És ez már rég volt a 60 as, 70 es évek, és ott még egy egy akkori csipben, egy egy ITC ben még csak pár száz vagy pár ezer darab tranzisztor volt, ami azért egy viszonylag kicsi számítókapacitást jelentett. Ezt az is jól példázza, hogy az én okos telefonom, amivel nap mint nap telefonálgatok, meg lefotózom a kaját, megnézek tiktok videókat, annak valszeg nagyobb a teljes számítógép kapacitása, mint a 70 es években a teljes emberiségé volt. Tehát elképesztő, hogy mit fejlődött a világ és az egyik koronázott, koronázatlan királya ennek a fejlődésnek a most már lassan két éve piacra került H-EM egy ultra processzor, ami az Apple legújabb, nem a legújabb, de a legerősebb bika gépe.

Ebben 114 milliárd tranzisztor van, ami azért úgy érzékelteti, hogy mekkora nagyságrendekről beszélünk. És ez a trükkje ennek a fejlődési görbének. Hogy egy éves két éves távon ez még az, hogy duplázódik a tranzisztorok száma, még nagyon sokat nem jelent nekünk az, hogy egy picivel gyorsabban utol a Windows, vagy gyorsabban fagy le a pár pont. Ezek apróságok, amiket érzékelünk az életben, de nem változtatnak meg semmit. Ahol ez mégis nagyon fontossá válik, az az, hogy 20 év alatt ez már ezerszer eződés, 40 év alatt milliószor ozódás és 60 év alatt milliárdszor ozódást. És emberi aggyal nem tudjuk jól felfogni még azt sem, hogy az ezerszer több számító kapacitás mire elég. Azt meg pláne nem, hogy milliárdszor több számító kapacitás mire elég. És ami már látszik, és az utóbbi időben azért megérkezett szerintem mindannyiunk az információként, hogy bizony ez a sok milliárd tranzisztor együtt, ez képes arra, hogy akár a gondolkodást is szimulálja, vagy valamilyen szinten meg is valósítsa. Ami mindez együtt jár, és nem tudom, hogy az utóbbi három évben ki hogy érezte magát, de az utóbbi három és fél évben azt gondolom, hogy a változás volt az egyik legfontosabb eleme a világunknak. Mondják, hogy nem az a baj, hogy eddig ér a fos, hanem hogy lötyködik.

Hát az utóbbi utóbbi pár évben bizony jó tempóban lötyköltek. Ha belegondoltok, akkor volt egy pandémia ánk, aztán összeomlott az ellátási lánc, aztán chip hiány volt. Most van mellettünk egy háború, egy energia krízis, elszállt az infláció, alakul egy gazdasági válság, Megérkezett a. Egy építi. Ennek a változáskupacnak akár egy kis része elég lett volna egy évtizedre. És voltak olyan évtizedek, sőt évszázadok, amikor lényegesen kevesebb jutott ezekből a drasztikus változásokból. De a másik, ami izgalmas benne. Hogy nagyon gyorsak ezek a változások. Nem évek alatt vagy évtizedek alatt körbeérő változásokról beszélünk, hanem akár napok alatt beérő változásokról. Szinte minden országban a Föld körül van egy olyan nap, amikor a Covid hatására behúzta az egész társadalom a kéziféket, és volt egy olyan kormánydöntés, aminek keretében másnap már nem kellett suliba vinni a gyereket. Már ha tudtunk, távmunkában dolgoztunk. Már online vásároltunk be, mert mozi helyett Netflixet néztünk. Már megszűnt az egészségügy. Ez mondjuk szerintem egy magyar specifikuma, hogy így tartósan megszűnt az egészségügyünk, de hogy az egy nap alatt le ott játszani. Ez azért van, mert annyira gyors már a tempója, amit meg tudunk valósítani a társadalomban, olyan rugalmassá vált a társadalmunk az ilyen gyors változásokra, annyira nyitottá vált ezekre, hogy a törvényhozás is hozzá gyorsult. És ez ha belegondolunk a Covid nem az első pandémia volt a világ történelmében. Volt nekünk már pestisünk meg spanyolnáthánk, amik amúgy lényegesen több halálos áldozattal jártak, népességarányosan lényegesen veszélyesebb betegségek voltak a maguk idejében, és mindegyikre reagált amúgy a társadalom.

Mindegyik átrendezte a társadalmat, megváltoztatta a fogyasztói szokásokat, mindegyik kihatott a kereskedelemre, a szórakozásra, az emberi kapcsolatokra. De ezt nem egy nap alatt tette, hanem hanem évek alatt vagy évtizedek alatt. És ami megváltozott, az az, hogy mennyire gyors változásra vagyunk képesek egy egy ilyen új szituációban. Ehhez segítségül hívtam Ray Kurzweil, egy amerikai jövőkutatót. Ő azt vizsgálta az emberiség történelmében az utóbbi pár száz évre, hogy milyen sűrűn történnek drasztikus változások, milyen sűrűn történnek úgynevezett paradigmaváltások, amik gyökeresen átalakítják a társadalmunkat vagy a gazdaságunkat. És azt találta, hogy ezeknek a tempója és az amplitúdója is folyamatosan nő, azaz egyre nagyobb, egyre globálisabb változások történnek, egyre sűrűbben és gyorsabban. Jelenleg azt mondja, hogy ő azt állítja, hogy nagyjából 10 évente duplázódik ez a tempó, azaz a következő 20 év alatt kb. Még a mostanihoz képest is egy négyszeres tempóra fog kapcsolni az emberiség. Ez azért baj, mert ha eddig kapaszkodtunk, hogy tudjuk tartani az ütemet, akkor most jön csak a neheze. Közben nézem a kérdéseket. Igen, igen, közben globális felmelegedés is van, és minden más is történik. És valaki kérdezi center, ilyen ütemben száz éven belül elérjük e a technológiai szingularitás. Erre ma még vissza fogunk térni, de szerintem nem fog e 100 év kelleni, de erre még visszatérünk. Amit ez okoz, hogy ezek a nagyon gyors változások kihatnak a cégekre is és a cégek életére is.

Ezt úgy kell elképzelni, hogy minél gyorsabb a világ, annál kevesebb ideig kell egy cégnek ahhoz méláznia, hogy nagyot koppanjon. És ha megnézzük, hogy az utóbbi 100 évben kb. Hogy változott meg az 500 legértékesebb, legnagyobb amerikai cégnek az átlag életkora, akkor azt látjuk, hogy gazdasági válságokkal hullámzik egy picit. De most már 15 év alatt vagyunk az átlagos életkorban az 500 legértékesebb cégnél korábban ez még 100 éves volt. Ez azt is jelenti, hogy ahogy gyorsul a világ, úgy egyre nehezebben reagálunk cégként, egyre nehezebben tudjuk megtartani a pozíciónkat, és olyan sűrűn rángatják a kormányt, hogy egy egy kanyarban kirepülünk. Hoztam is erre nektek három példát. Az egyik a világ legnagyobb fényképezőgép gyártója volt. A Kodak uralta a fényképezőgép piacot, övé volt minden fontos szabadalom, ő gyártotta a legtöbb kamerát, ő gyártotta a legtöbb filmet, ő találta ki az egy dolláros eldobható kamerát, de ő vitte be egyáltalán a háztartásokba azt, hogy magánszemélyeknek fényképezőgépbe lehessen. Fantasztikus, amit csináltak ebben az iparágban és uralták az iparágat. Hát egy apróságot benéztek a digitális fényképezésre. Azt mondták, hogy lárifári, nem fog ez megtörténni, és egy évtizedig hitték azt, hogy semmi értelme a digitális fotózásnak. Egy évtized után elkezdtek ráeszmélni, hogy ez fontos lehet, és hogy tényleg egyre többen használnak digitális eszközöket. Addigra esélyük sem volt visszajönni. Úgy bukták el a piacukat a többi gyártónak, hogy esélytelen volt a talpraállásuk és be is csődöt.

Nek másik cége, mint azt hiszem a Tomas Kuk a világ egyik legelső utazási iroda és a világ legnagyobb utazási irodája volt, és nem a Covid ölte meg őket. De pár évvel ezelőtt csődbe mentek, ugyanis az emberek leszoktak arról, hogy utazási irodával intézzék az utazásukat, hiszen meg tudnak mindent önmaguknak online szervezni. Már nem mennek be az utazási irodában, mert nem érdekli őket az, hogy mi az összeállított program, majd ők összeállítják a saját csomagjukat repjegyből, hotelből, szállás szállításból, minden egyébbel. A Nokia Európa legnagyobb technológiai cége volt. És ezt az egész okostelefon hullámot nézte be összesen három évig. Nem az történt, hogy egy évtizedig nem vette észre, mint korábban a Kodak. Mikorra ők sorra kerültek, vagy blockra kerültek. Nem tudom, hogy ezt hogy szépmondani, addigra elég volt az, hogy három évig elméláztak. Nem vették észre, hogy az okostelefonok meg fogják enni a piacukat, és három év után, mikor rájöttek, hogy ez mennyire fontos, ez az új trend, már hiába kapálóztak és próbálkoztak bármivel, saját operációs rendszerrel, a Microsoft operációs rendszere Androiddal, esélyük sem volt visszajönni a játékba és bedöltek. Ez azért fontos, mert ez vár nagyon sok iparág nagyon sok cégére. Ez a fajta gyorsuló tempó sorban nyírja ki nemcsak a cégeket, de az iparágakat. És amit látunk ezen a piros grafikonon. Az átlag élettartam a sikeres cégeknek évről évre csökken és egyre drasztikusabbá válik a talpon maradás hoz szükséges skill set, ami nem más, mint a tanulás.

És erről szól a mai napunk. Hogy ebben mit látunk? Hogy vajon a világ ilyen gyorsuló változása ad nekünk egy előnyt, vagy egy lehetőséget biztosít, vagy egy veszélyt jelent ránk nézve, Egy egzisztenciális kihívást, amiben elveszíthetjük mindenünket. Ez egy kicsit rajtunk is múlik. Ez egy kicsit azon múlik, hogy hogy fogjuk fel ezt a környezetet, hogy hogy állunk hozzá a cégünkhöz, és hogy állunk hozzá a változó világhoz. Körülöttünk vagy vele történt a változásokkal, és meglovagolod a hullámokat, vagy pedig ez megtörténik veled, ez a változás, és akkor nem a nyertese leszel ennek. Úgyhogy most szerintem mindenki ragadjon billentyűzetet. Vagyunk itt hetvenen és. Írjátok be gyorsan, hogy vajon bennetek melyik érzelmet kelti ez a változás, vagy inkább megijeszt ez a tempó, vagy inkább felvillanyoz? Inkább a lehetőséget látott benne, vagy inkább a fenyegetést? Lehetőség, lehetőség, lehetőség, lehetőség. Szuperek vagytok! Kihívás. Igen, van, akinek ez kihívás, van, akinek mindkettő. Hatalmas lehetőség. Fele fele lehetőség. Izgalom. Ezer dolog van. Nehéz egy dolgot választani. A vegyes is is, lehetőség és kihívás is. Fenyegetés és lehetőség. Igen, ezért mások az arányok. De de sokan vagytok, akik ebben a lehetőséget látjátok, és vannak azért jó páran köztetek, akik inkább a fenyegetést vagy a veszélyt látjátok. Na szuper, Köszönöm a gyors szavazatokat! Ádám, átadom a szót Ent. Jó jó, most nem én vagyok. Szuper a ha.

Amikor erről kezdtünk Petya el beszélgetni, akkor eleve megnéztük az evolúcióját. Ennek, hogy. A tudás és a tanulás kapcsán, figyelembe véve a gyorsulás frekvenciáját. Ez valami újfajta probléma, amiről most szó van, vagy vagy ez valami nagyon régóta létező dolog? Egyetem Mit gondolnak erről azok a tudósok és azok a kutatók, akik ennek egy ilyen sok sok sok évet átívelő periódusban kerülvizsgák a tanulás témát? És az a érdekes, hogy ha belegondolunk, akkor régen és ma annyiban különbözött mindenképpen ez a dolog, hogy régen egyfajta kiváltság volt a tudáshoz hozzájutni. Ha nagyon nagyon nagyon régre megyek, akkor a mesterek adták át a kiválasztottaknak azokat a tudásukat, amelyeket ők valamilyen szabályrendszer szerint örökítve, tovább gondozgatva, dolgozva vihették tovább. És a többi ember sajnos nem igazán fért hozzá ehhez a tudáshoz. Ennek egy intézményesített formája lett az, amikor az emberek iskolákon keresztül válogatták ki, hogy a falak között kik azok, akiket beengednek, és kik lesznek azok a kiváltságosok, akik hozzájuthatnak a tudáshoz, amik aztán az egész felgyorsulásával ez először egyensúlyba került, aztán pedig átment abba a végletbe, hogy ma már technikailag mindenfajta tudás elérhető mindenhol, és a kihívás nem az, hogy hozzáférjünk a tudáshoz, hanem sokkal inkább az, hogy kiválasszuk, hogy mi az a tudás, amelyre nekünk szükségünk van, hogy a jófajta tudást, a jófajta kérdéseket tegyük fel, és a hozzáférésből egy ilyen válogatás szintű probléma kezdett el megjelenni, illetve a problémával járó egyfajta bénulás, hogy a döntés meghozása és a válogatás egyben kihívássá vált.

Köszi. S most képzeljük el, hogy kapunk egy időgépet, egy ilyen frankó Delorean t, vagy egy ilyen Doctor WHO féle időgépet. Így biztos, hogy kapunk egy időgépet, amivel a tudásunkat tudjuk visszaküldeni, így vissza tudjuk az utaztatni abba a pillanatban a tudásunkat, amikor elkezdtük a cégünket. És ha ezt megtehetnénk, hogy visszavisszük a mostani tapasztalatot, tudást, iparági tudást, cég építői tudást, piaci ismeretet, ezt visszavinnénk a fejünket oda. Amikor elkezdtük a céget építeni, akkor írjátok meg csendben, hogy mit gondoltok, mennyivel kevesebb időből és pénzből jutnátok oda, mint ahol most tart a cég. Ez nem ebbe a világba hozzuk át a cégindítást, hanem akkor, amikor kezdtétek. De visszaküldhetnétek azt a tudást, amit az utóbbi években begyűjtött etek fele fele vagy negyede akár kb. Fele ötöde harmada idő. 50%. Most indítottam a céget. Tök jó. Lehetetlent kérdezek. Az biztos, hogy lehetetlen ilyen időgépet létrehozni sajnos. Pedig amúgy nagyon jól jönne. Ám megkérdeztem ezt a kérdést nagyon sok vállalkozótól, már olyan vállalkozóktól is, akik több milliárd forintot költöttek már el a cégünkben, akik befektetői pénzből, akár több milliárd forintot felhasználva jutottak el a sikerig. Nos, a meglepő válasz az volt, amit ti is pedegetek, hogy a fele fele ez volt nagyjából az átlag válasz, fele pénz, fele idő. Ha visszamehetnének időben oda, ahol kezdték és vihetnék a mai tudásukat. Ha ezt így nézem, akkor ez egy érdekes adat, de ez egy sokkal durvább számadat amúgy, merthogy tudunk ezáltal árcímkét rakni a vezetői tanulásunkra.

Azt tudjuk mondani, hogy na akkor amit az utóbbi évtizedekben tanultam vezetőként, az mégsem ingyen volt, hanem bizony ennek volt a költség oldalán mindaz a mindaz a veszteség és mindaz a kiadás és költség, amibe az került, hogy még nem jól tudtam. Ugyanis ha fele ennyiből fel tudnám építeni ugyanide a céget fele idő alatt, akkor bizony a pénzem felét. Azt azon buktam el, hogy nem tudtam, azon buktam el, hogy nem tudtam és meg kellett tanulnom. És ez azért nagyon fontos, mert ha ezt számoljátok magatokra, hogy mennyi pénzről beszélünk, akkor ez sok esetben százmilliókról vagy milliárdokról szól. Amikor én eléggé vezetőként hoztam jó döntések között viszonylag sok rossz döntést, néhány jó döntés között viszonylag sok rossz döntést, akkor ott az ember bele se gondol. De azok a rossz döntések, azok valszeg milliárdos értékű rossz döntések volt. Azok voltak azok a hibák, azok nagyon sokba fájtak a cégnek és a szervezetnek is. És azért fontos ezt realizálni, mert egészen más megvilágításba helyezi a tanulásunkat. Tanulásunk az nem valami, ami úgymond ingyen a sorok között történik, hanem a tanulásunknak ára van, és ezeknek a leckéknek, amikor amiket megtanulunk és beépítünk, ezeknek bizony kőkemény értéke van. És az a kérdés, hogy ezt hogy tudjuk csökkenteni? Úgy tudjuk ezt a tanulási költséget redukálni, vagy ha már ez ennyibe kerül, hogy tudjuk a legtöbbet kihozni belőle? S ezen az úton vezetőként nem egy nagy kihívás, hogy igazából senki nem mondja nekünk, hogy mit kell tanuljunk.

Már nincs meg az, ami iskolában, egyetemen megvolt, hogy volt egy kötött a rend, amiben ha tanultam mindig a következő modult, akkor kaptam rá jegyet, meg lehet simizve a buksim és mehettem tovább. Vezetőként már csak az van, ha önmagunknak tűzünk ki célokat, mert nincsenek külső, meghatározott célok, már nem más diktálja a tempónkat. Mindig találjuk az ütemet, mi szabjuk meg a céljainkat, és azt is nekünk kell eldönteni, hogy mennyit szánunk erre a tanulásra. És itt jön be egy nagyon fontos gondolat. Kicsit majd félve kicsit nagy szavakat fogok használni. A neuro plaszticitás. Azt hívják, hogy az agyunk képes tanulni. Meglepő, hogy ilyen nagy szavakat kell használni egy ilyen egyszerű koncepcióban. Nemesek nektek egy történetet. A képen két Aely által generált vállalkozó fotót láthattok, egy magyart és egy amerikait, és így első ránézésre genetikailag még csak csak hasonlítanak. Mindegyiknek két szeme van, meg két füle, meg egy orra. De a legnagyobb különbség köztük az, hogy Amerikában azt gondolják a vállalkozók és úgy általában mindenki, hogy amíg élünk, tanulunk, és akár 60 évesen is elkezdhetnek valami tök új életet, beletanulhatok egy új szakmába, és ha elég ideig csinálok egy új szakmát, akkor abban jó leszek idővel. És Sanders kapitány 62 évesen elkezdhette a KFC t, és utána beletanult abba a szakmába, hogy hogy kell free csájszt építeni csirke sütödéből, és azt gondolják az amerikaiak, hogy bizony 000 órát ha belerakok valamibe, akkor abban szuper jó leszek.

Bezzeg mi magyarok mi tudjuk a tutit, én tudjuk a tutit, vagy ha már egyszer felnőttünk, már elmúltunk 18 évesek, 20 évesek, akkor új dolog ide be már nem jön. Innen már csak kifelé megy a tudás, innen onnantól kezdve már csak butulunk. Van egy ilyen téves koncepciónk, hogy az agyunk egyszer csak elkészül, és onnantól kezdve kész van, onnantól kezdve fixen úgy működik. Már kialakult a személyiségünk, már kialakult a tudásunk, és azon már túl sokat mozdítani nem lehet. S a neuro plaszticitás azért egy fantasztikus felfedezés, mert arra jöttek rá a kutatók, hogy mégiscsak az amerikaiaknak van igaza, hogy az, hogy kik vagyunk, hogy hogy gondolkodunk, hogy hogy definiáljuk önmagunkat, hogy mik a gondolataink egy témában, hogy mihez értünk, hogy miben vagyunk jók. Ezek mind idővel tudnak változni. Az agyunkban nem szűnik meg ez a fajta folyamatos alkalmazkodó képesség, nem szűnik meg a folyamatos tanulás és maga az agyunk fizikája folyamatosan alakulásban van. Létrejönnek új neuronkapcsolatok, megszűnnek régiek, és ha használjuk az agyunkat, akkor igazából szinte bármit megtanulhatunk. Ez azért fontos, mert ezzel bizonyosodott be az, hogy az, hogy éppen hol vagyunk az életben, vagy hogy gondolunk egy témára, vagy mit tanultunk eddig, nem kell, hogy örökre meghatározza azt, hogy kik vagyunk, vagy kik lehetünk, vagy miket érhetünk el. Mert mindez változó. Mindenre hatásunk van, és mi döntjük el, hogy hogy hasznosítjuk az agyunkat. S ennek a folyamatnak az egyik kulcseleme az az, hogy nemcsak tanulni tudunk, hanem felejteni is.

Azaz vannak olyan igazságok, amit egyszer megtanulunk, akár iskolában, akár az üzleti életben, akár saját bőrön, akár másén, és utána később azokról kiderül, hogy azok már nem igazak. Ez az ál learning egy nagyon fontos alappillére annak, hogy jól tudjunk tanulni. Ugyanis a folyamatosan változó világ azt okozza körülöttünk, hogy nem örökérvényűek az igazságai. Ha valamit már megtanultunk az üzleti életben, már van egy logika, amit ismerünk egy piacon, vagy megtanultunk egy technológiát, egy technológiai limitációt, akkor lehet, hogy ez pár év múlva már teljesen máshogy van a világban. S ennek a része az is, hogy önmagunkkal kapcsolatban is lesznek olyan illúzióink, olyan elképzeléseink, amikre azt gondoljuk, hogy én ilyen vagyok. Ez már kőbe van vésve, én már nem tudok változni. És azt mutatja a tudomány, hogy minden megváltoztatható, amit önmagamról hiszek, és megváltoztatható a képességem és megváltoztatható a tudásom is, és az is, hogy miben vagyok jó. És ilyen szempontból egy direkt egy nagyon provokatív képet kiestünk a mi györni tőle, a mesterséges intelligencia intelligenciától. Hogy hogy essen nekünk a könyvégetés, azt hiszem, de mi jól példázza azt, hogy mennyire erősen belénk van ivódva a tudás szentsége, mennyire belénk van ivódva, hogy ha valami egyszer megszületett tudás, akkor az örökre szól, az nem változhat, akkor az úgy van rendjén. És ha találtunk egy igazságot az életben, akkor arra vigyáznunk kell, mert az örökre igazság marad. És ez a gyorsuló világ pont azt rúgja fel az életünkbe, hogy ez már nincs így.

Az igazságaink is elmúlnak, a véleményeink és az öndefiníciónk is elmúlik. S ez azért fontos, mert ez a világ egy tanulási agilitást vár el tőlünk, amiben folyamatosan tanulunk, de folyamatosan kell felejtsünk és folyamatosan kell kidobjunk régebbi leckéket. Ahhoz, hogy ezt az agilitást elérjük, kell egy nyitott gondolkodás, amiben nem utasítunk valamit vissza, akár még azért sem, mert mi már jártunk ott, próbáltuk egyszer és nem sikerült. És arra kell rá álljon az agyunk, hogy egy folyamatos tanulásban vagyunk folyamatosan, mindennap kell valami újat bevinni, és folyamatosan változó környezetben kell tapogatózzunk. Ennek egy nagyon fontos része, és erről még sok szó lesz a mai napon. A hibákból való tanulás és az a fajta önreflexió, amivel észrevesszük, ha valami nem sikerült, és észrevesszük, ha valamit nem jól tudtunk, mert gyorsabban tudjuk ezt a hiányt pótolni. Nem tudom, hogy itt egy picit álljunk meg. Érdekelne, hogy írjatok be egy olyan dolgot a csedbe, ami amiről sokáig úgy gondoltátok, hogy igaz, vagy sokáig akár igaz is volt, és az utóbbi években kiderült róla, hogy mégsem úgy van a világotokban? Lehet ez az is, hogy valami, amit magatokról gondoltatok, arról kiderült, hogy nem úgy van. Lehet ez az is, hogy találtatok egy új képességet, amiről nem is tudtatok, de lehet az is, hogy a világban volt valami komoly alaptézis, amiben nagyon meg voltatok győződve, és most rájöttetek, hogy az már nem úgy van, már nem úgy működik.

Hát ez nagyon jó ám Az emberek racionálisak, de nem. Köszönöm szépen. Igen, azt. Azt, hogy lehet egy dolgot 100% ban tudni, ismerni? Ezt szedem én. Nagyon fontos tanulság, amikor arra jövünk rá, hogy nem tudunk 100% ban megismerni semmit az életben. A kemény munka, meggazdagodás vállalkozást csak indítani lehet. Az emberek a jó emberekhez lojálisak. Igen, az üzletben létezik barátság, de azért legyen róla szerződés. Tökéletest kell csinálni. A multitasking kötelező a sikerhez. Ez mennyire jó? Ha rájövünk, hogy ez nem igaz? Mert hogy ez? Hát hogy is van? Szerintem a multitasking néha kell egy picit, de szerintem a Monotas-King elkerülhetetlenül szükséges szintén hozzá. De érdekelne Petra, hogy mit gondolsz róla. A kemény munka fáj. Nem hittem volna, hogy tudok változni jó irányba. Érzelmi alapon, kommunikációval eredményesebb lehet lenni. Merni kell nagyban gondolkodni, merésznek lenni. Igen. Péter írja, hogy lassan 20 éve dolgozok egy iparágban, és azt gondoltam, hogy nincs új megoldás, de gondolkoztunk, gondolkoztunk és hoztunk egy új megoldást, amit az emberek egy része kifejezetten szeret. Érdemes tehát gondolkodni. Hát ezt mindenképp aláírom. Igen, valaki programozóként cukrász képzést végzett. Nagyon szuper! Köszönöm a a kommenteket. És ami emögött áll a tanulási rugalmasságunk mögött, az egyfajta nézőpont, egyfajta világnézeted. Grósz Mint zhetnek, hogy növekedési világnézetnek is szokták hívni, ami abban különbözik a fix enyészettől, azaz a véges világ képtől, hogy egészen máshol keresi a lehetőséget a fix kényszerben. Az, hogy mondjam, a klasszikus gondolatiságban és a véges világban.

Az egyik alapgondolat az volt, hogy valamit vagy tudok, vagy nem, vagy képes vagyok rá, vagy nem. És ha túl nagy dolgot próbálok a képességeim határán kívül kísérletezek, akkor annak biztos kudarc lesz a vége. És hát ami nem megy, azt nem kell erőltetni. Ha elsőre nem sikerül, akkor hagyni kell a csudába és csinálni helyette mást. Ez a fajta gondolkodásmód, amikor már van egy megszerzett tudásom, azt hasznosítom és én már egy fix kész ember vagyok a világban, aki már úgy van rendben és úgy van jól. Na ez az, amit egyre jobban felülmúl a tudomány, és egyre inkább az látszik, hogy azok az emberek, akik egy folyamatos tanulásban és kísérletezésben hisznek, és egyfajta önbizalommal rendelkeznek ebben a témában, azaz elhiszik, hogy a kudarc az egy tanulási lehetőség, elhiszik, hogy bármit meg lehet tanulni, amit kitűzünk magunknak. Aki elhiszi, hogy a kitartás és a hozzáállás hozza el a sikert, nem a múltban megszerzett képesség, hanem a jövőben megszerzett tudás és képesség, az folyamatosan kísérletezik, és az tud előre haladni. Miként. Ez azért fontos, mert amúgy ez, ez a gondolatiság, ez a fajta nyitott gondolatiság, ez annyira hiányzik az oktatási rendszerünkből, és a legtöbben, akik ezzel a gondolattal találkozunk, ezt felnőttként tettük meg. Ez egy olyan gondolat, ami nem az iskolában jött, nem a szüleinktől örököltük feltétlen vagy tanultuk, hanem később kellett a többségnek beletanulni ebbe a fajta énképbe. És ahová mindez visszahat, hogy a tanuláshoz való viszonyunkban a tanulással kapcsolatos érzelmeink is meghatározóak lesznek.

Sokféle idegállapotban fogunk ugyanis az életben tanulni, és tesszük ezt már most is. Azért a legjellemzőbb tanulás vállalkozóként az, hogy nagyon gyorsan tanulunk, amikor ég a ház. Úgy lehet tehát, hogy amikor valami nagy baj van, amikor jön a NAV átfogó ÁFA vizsgálatra, akkor baromi gyorsan kipattintjuk magunkat áfatörvény ismeretből, és amikor feljelent egy ügyfél a rossz teljesítés miatt, akkor nagyon gyorsan elolvassuk a releváns passzusait a fogyasztóvédelmi törvénynek. De ez a fajta stresszben tanulás nagyon megoldásfókuszú. Rövidtávon ez arra sarkall minket, hogy tűzoltó üzemmódban, stresszesen, nagyon rövidben egy nagyon egyszerű választ kapjunk egy égető dilemmánkra. De az is lehet egy érzelem, amiben, amiben tanulunk, amikor kíváncsiak vagyunk, amikor felfedezni akarjuk a világot és. Ez, ez a fajta gondolkodásmód, amikor a kíváncsiság hajt, hogy valamit megismerjünk. Ez az igazi gyermeki gyermeki tanulás. Mondok nektek egy példát. Panni lányom most 6 éves és jobban beszél angolul, mint én. Szebb a kiejtése és lassan nagyobb a szókincse. Nem azért, mert angol tanárhoz jár, hanem azért, mert hagytuk, hogy tableten, YouTube on nézzen meséket és hagytuk, hogy nézzen meséket több nyelven. És egy ideig nézte ugyanazt a mesét magyarul és angolul is. Aztán elkezdte csak angolul nézni, és most már javarészt angol tartalmat fogyaszt, tehát ha mozit néz, akkor inkább angolul szereti, illetve ha videókat néz, mint kraftról vagy kézműves projektekre, akkor azt már angolul teszi. Hajtja a kíváncsiság, hajtja az érdeklődés. Ő nem úgy tanul, mint ahogy mi tanultunk nyelveket az iskolapadban, hogy az első években nyelvtant és szókincset külön tanítanak neki, hanem viszi az, hogy érdekli ez a téma, és ezért furák az egyetem meg nekem.

Azt talán tudjátok rólam, hogy én nem végeztem el az egyetemet, viszonylag hamar otthagytam, mert előbb akarnak megadni válaszokat, mielőtt a kérdések megérkeztek volna. Amikor egyetemistaként belelapoztam a Vállalatgazdaságtan tankönyvbe, akkor az ott leírtakhoz semmilyen szintű kíváncsiságom nem kapcsolódott, ugyanis még sosem volt akkora cégem, még sosem építettem céget, még nem jöttek meg azok a vezetői dilemmáim, amikre hát lássuk be, azért egy 50 éves tankönyvből próbáltak minket tanítani, de nem is biztos, hogy annyira a legjobb válaszok szerepeltek a könyvben, de legalább valami válaszok voltak a könyvben. Viszont azok nem tudtak engem érdekelni, mert nem volt még meg a problémám. Úgyhogy arra jöttem rá, hogy tanulásban a leghasznosabb az, ha mindig a meglevő kérdéseinkre találunk válaszokat. Ha olyan témákban tudunk tanulni, ahol már legalább értjük a kérdést, mielőtt megkapjuk a választ. Igen, itt Norvégia. Hogy érdekelte ez, de arról nem volt szó, amit te csinálsz, amire én csinálok a kurzusokat. Hát igen ám, ugyanis amikor az érdeklődés hajt, akkor amit látunk, az be is épül. Amit hallunk, annak rögtön értjük a kontextusát, azt könnyebben be tudjuk építeni, és jobban meg tudjuk érteni a hasznosítását. De vezetőként vajon egyáltalán mire kell nekünk a tudás? Miért akarunk folyamatosan tanulni? És ebben viszont már nagyon eltérhetnek a célok.

Fogunk erről többet beszélni. De néha csak azért akarunk valamit megtanulni, hogy megértsünk egy új dolgot. Azért akarjuk megérteni, hogy lássuk a közelgő jéghegyet, vagy azért, hogy értsünk egy új iparágat, vagy azért, hogy a cégünkön belül valamelyik területet jobban tudjuk vezetni. Azáltal, hogy jobban értjük, hogy milyen célokat tűzünk ki, vagy hogy tudják azt véghez vinni a kollégáink. A másik, ami viszont visszatart a tanulásban, és ezt én magamon sokat tapasztaltam ebben g vezetőként azok a negatív érzelmeink. Ám nekem nagyon nehéz volt ezt feldolgozni, hogy egy cég elsőszámú vezetőjeként én el ismerjem azt, hogy bizony valamihez nem értek, hogy azt mondjam, hogy húha, hát én erre nem tudom a választ. Viszont meg akarom tanulni azt, hogy beüljek ugyanarra a tréningre, amire a kollégáim beültek, ezzel elismerve, hogy ugyanannyira vagyok süket ahhoz a témához, mint ők. És ez nagyon sokszor visszatart minket. Az illusztráció a császár új ruhájából származik. Az a félelem, hogy kiderül, hogy én se tudok mindent. Pedig azt mondják, hogy egy szervezet akkor tud jól tanulni, ha a vezetője el tudja ismerni, hogy ő se tud mindent, hiszen folyamatosan egyben példaképek is vagyunk, azaz a mi tanulásunk, a mi tanulási mintáink inspirálják a többieket is. Nálatok ez hogyan működik? Megírja cserbe, aki esetleg csapatot vezet, hogy mennyire tudjátok elismerni, vagy milyen trükk segít nektek, majd elismerjétek, hogy valamit nem tudtok, hogy mennyire könnyű nektek bevallani a csapat felé azt, hogy valamiben nem vagytok tökéletesek és még van hova fejlődni.

Tök. Valaki járt már ebben a cipőben? Persze azzal ma már nincs gond írja Zoli. A külső motiváció megölheti a kíváncsiságot és a belső motivációt. Érdekelt a pszichológia, de a pszichológia egyetem szörnyű volt. Közben nem érdekelt egyáltalán, de miután szakmát váltottam, azóta is imádom a pszichót. Na ez szerintem nagyon nagyon igaz, főleg amúgy a pszichológiára, hiszen az nagyon igaz, hogy nagyon sokunkat nagyon érdekel, de valszeg az egyetemen ezt a kedvünket nagyon hamar el tudják venni a témától kíváncsinak tesszük magunkat. Nagyon jó mondás Zolitól a self leadership mintája működik, és alapvetés, hogy mindenki más tud jól. Igen, az is tök jó, hogyha eleve a szervezetünkben ez el van fogadva, hogy nem kell mindenhez értünk és nem istencsászár ok vagyunk, hanem egyszerű halandó vezetők. Igen, Péter írja, hogy jobb bevállalni, minthogy ők jöjjenek rá. Hát igen, már azért rájönnek. Tehát a császár új ruhájára is rájöttek idővel, miután már valaki felhívta a figyelmet. Igen. Persze mi NOL egy NOL is. Bankokat hozunk létre és annak van felelőse bizonyos területeken, és nyitott lapokat mutatva mondom. Vagy csak a szervezéshez és a projektekhez értek? Aha, igen, ez is jó. Attilától vagy vállalható az vezetőként? Hogy mi a vezetéshez értünk, nem a szakmához. És akkor ez már segít egy kicsit abban, hogy hogy merjünk beismerni hiányokat a tudásunkban, és merjünk együtt tanulni a csapattal. Igen, ha a vezető is elmondja, Ha valamit nem tud, akkor a többiek is nyitottabbak lesznek. A szuper Ádám.

Ami így csak annyi, hogy ha egy picit máshonnan fogjuk meg, az az azt a részét, hogy a nap végén mindenki ember, és amit epért egyébként, hogy rákenni az emberek, azt itt ő racionálisak, de nem. Ez egyébként egy nagyon nagyon jogos és nagyon tetsző komment, mert úgy érzem picit viccesnek vagy viccesen indult, mégis nagy fájdalmat mutat. Mégpedig azt, hogy az emberek alapvetően érzelmi lények, és hogy ennek a pszichológiát nem hagyhatjuk ki ebből a történetből. És amikor oda jutunk, hogy a változásról kezdünk el foglalkozni, és ezt egy egy mint hetet egy egy nézőpontos gondolkodásból kezdjük el tekintetni, ahonnan azt nézzük, hogy mi lehetséges, mi nem egyetem, mi az öndefiníciónk, akkor előbb utóbb eljutunk oda, hogy végigmegyünk különböző keretrendszereken és gondolatiságokon, hogy mi az, ami nekünk motivációt adhatna, és mi az, ami segíti ezt a motivációt. Kitartani a gondolatmenet végig. És hogyha veszünk egy egy példát, amikor a gyerekeknél nézzük, hogy miért van az, hogy egy mai tinédzser még nagyon nagyon szívesen nyomkodja a telefonját, és nagyon nagyon szívesen játszik mindenféle játékokkal, amiről esetlegesen olyan ítéletet, ítéleteket mondhatunk, hogy na de hát annak semmi értelme, csak az időt viszi el. És hogy egyébként is miért játszik azzal. Most eltekintve attól, hogy ezek a játékok mennyire vannak kihegyezve arra, hogy kifejezetten a figyelmet rabolják, valójában több kutatás szerint ennek az a magyarázata, amiért a gyerkőcök nagyon sokat játszanak, és nagyon szívesen és egyre inkább, hogy a változó világunkban, ahol növekszik a bizonytalanság és a racionalitásba való kapaszkodásba képessége csökken. Így ezek a játékok a látszólagos kontroll illúzióját adják, azt, hogy van lehetősége az embernek, van lehetősége a káoszos, kaotikus világban valamihez kapcsolódni, és ez a fajta dolog segít egy kicsit rendbe tenni az agyat, és visszahozni abba az állapotba, amikor újra el tud kezdeni gondolkodni azon, hogy mi az, ami a motiváció, amíg összefügg.

Ennek a másik oldalát mutatnám be a következő slide on, amikor az van, hogy eljutunk az Jacksonig. Tehát alapvetően egy olyan motiváció hiányos vagy elakadt állapotból eljutunk egy olyan állapotba, amikor nagyon szívesen tanulunk valamit, elmegyünk egy képzésre, egy tanfolyamon részt veszünk Petyának a mostani gitárján, és azt mondjuk, hogy futna. Találtunk valami motiváló dolgot, és ezt most beépítjük, és ez, amit úgy hívnak, hogy hodbát effektus. Ez a forró fürdő hatás, amikor is az történik, hogy külső hatások ra valamiért mi elérünk egy nagyon tetsző állapotot, egy kellemes olyan állapotot, amiben nagyon jól tudunk működni, és azt gondoljuk, hogy innentől kezdve minden más lesz. Viszont amikor az ember kijön a forró fürdőből, akkor a külvilág hideg, rideg, száraz valósága fogadja, és ezáltal egy olyan belső kör indul be, ami hatására visszatérünk a régi belső programokhoz, azokhoz a mintákhoz, amik eddig valahogyan működtek. Amikor az eddigi öndefiníciónkat, az eddigi vezetői önképünket vagy az eddigi céges működésünket támogatták, fönntartották, az lehet, hogy már nem hatékonyak és nem segítenek nekünk, de ezek voltak azok, amikben ismertek, amiben járatosak vagyunk. És amikor ez a forró fürdő, amiben egy nagyot tudtunk lazulni és fejlődni, ez megszűnik, akkor ott maradunk a hideg valóságban és viszonyunk a régi képekhez. Mi ebben a történetben a közös? Az, hogy a motiváció próbálja megfogni az ön identitás. Ha az öndefiníción keresztül, és ez ide, ha relevánsan nézzük, akkor nagyon fontos, ha megnézzük az énképünket és azt, hogy vezetőként growth vagy fix main szettből gondolkozunk. Hogyha ezen túl vagyunk, akkor egy alaktani elakadt állapotban vagyunk, vagy esetleg egy pék állapotban. És ezt a kettőt hogyan tudjuk közelebb hozni ahhoz, hogy valóságunkban elkezdjük megkérdőjelezni és elkezdjük kijavítani esetlegesen a tanulási folyamata inkkal azt az énképet, amely szolgál minket vagy sem?

Ugyanis ez azért is fontos, mert a tanulással kapcsolatban Nagy Ádám ezzel a forró fürdővel fogalmazott Könnyen jutunk el olyan állapotokba, amikor belelkesülünk, könnyen jutunk olyan állapotba, amikor azt érezzük, hogy na, akkor mostantól mindennap olvasok, mindennap tanulok, sőt mindennap 5 kor kelek, 3 avokádót megeszek, és hideg vízben zuhanyzom, és lefutok 3 maratont még reggeli előtt, és mire más felébred, már megválaszoltam az összes ímélemet, csak aztán olyan gyorsan kihülünk az utcán. Itt a forró fürdő a nagy inspiráció után, merthogy azt kell, hogy megtaláljuk, hogy hogy tudjuk ezt tartósan felépíteni, fenntartani ezt a fajta elköteleződésünket a tanulás iránt. De mennyit foglalkozol a tanulással? Van erre dedikált idő? Ezt megírjátok kommentben, Hogy hogy nálatok ez hogy működik? Van olyan idő, amire azt mondod te ezt? Arra tartom fenn ezt a pár órát minden héten, hogy valami újat tanuljak, valami újat. Próbálják ki. Attila írja, hogy napi 3 óra alvás. Le a kalappal. Napi 1 2 óra, napi 1 óra. Aha, ha majdnem mindennap tanulok. Igen, most jóval kevesebb, de minimum heti 5 7 óra. Annak ellenére, hogy család mellett azért ez nehéz, ugye? Ott egy folyamatos őrlődés a munka, család magánélet, asszonypajtás között, hogy melyik melyik ujjamba harapok, melyikre jut idő és nem jut idő, de valahogy a munka kitölti azt az időt, amit tanulásra tudnék fordítani. Heti 5 6 óra munka közben is folyamatosan videós tartalmakat nézek, hétfőn és pénteken 2 3 óra fixen a hónap utolsó csütörtökén 8 óra után.

Óra nagyon feszes, jó, ez jó, amikor ennyire dedikált. Ideje van, amikor csak lehet. Mániákus tanuló vagyok, és amikor a tanulásról beszélünk, akkor azt lássuk, hogy kétféle módban tudunk tanulni. Az egyik ez a tűzoltó üzemmód, amikor reaktívan tanulunk, amikor történik valami a cégünkben, amiről korábban is beszéltem, jön az adóellenőrzés, akkor nagyon gyorsan ki akarjuk magunkat képezni adó témákból és pénzügyi témákból. Azaz ilyenkor mindig a kiváltó ok maga egy probléma. Ezt nem egy tervezett tanulással beszélünk, hanem egy ad hoc tűzoltó jellegű tanulás, aminek a fő célja az, hogy túléljük azt az adott szituációt, és nem a hosszú távon megszerzett tudásért csináljuk, hanem alapvetően a túléléssel. És lehet, hogy ez ez egy kicsit rögösebb tanulási út, de azért ezt is szoktuk értékelni. Ha túl vagyunk az adóvizsgálaton ákkal, azért fújjunk egy nagyot. Sose azt mondjuk, hogy hát ez kemény volt, de most már többet tudok erről a témáról, tehát utólag azért összegezni tudjuk néha az így tanultakat. A másik, lényegesen előremutatóbb tanulási módunk, amikor proaktívak vagyunk, amikor nem azért kezdünk el tanulni valamit, mert égeti a kezünket, hanem azért, mert valamiben meglátjuk a lehetőséget. A kurzus elején többségében azt jeleztétek, vagy ti inkább a lehetőséget látjátok a változásban, és nem a fenyegetést. Ez azért jó, mert ez visz előre a proaktív tanulás irányába. Valszeg azért is vagytok itt, mert láttok egy lehetőséget a jövőben. Akartok jobbak lenni, kitűztök célokat és ezeket a célokat tervezetten próbáljátok elérni, hosszútávú fejlődést kitűzve magatoknak és egyfajta folyamatos értékeléssel támogatva azt, hogy hol vagyok az utamon.

Viszont nagyon sokféleképpen tanulunk, nagyon sok vállalkozóval dolgozok együtt. Több mint 100 vezetőt mentoráltam az utóbbi években, és arra jöttem rá, hogy nincsen ilyen egységes, szuper tanulási módszertan. Bárki bármit állít, nem egyféleképpen tudunk új információt bevinni. Ismerek olyanokat, akik könyvekből tanulnak. Nekem is nagyon sokat adtak a könyvek. Amikor nagyon nagy, nagyon nagy vízben voltam, az elengedénél összecsaptak a fejem fölött a hullámok. Akkor néhány könyv volt az, ami rendszeresen ki tudott engem húzni, felhúzni a levegőig, hogy értsem, hogy mi történik körülöttem, vagy tudjam kezelni a helyzeteket. Van olyan, aki videókat szeret nézni, van, aki tanfolyamokra jár, van, aki cikkeket olvas, mert a könyv túl hosszú neki, de egy egy jó cikket a szívesen elolvas, és abból inspirálódik. Én például nagyon szeretek vitákból tanulni. Ha valakivel tudok egy témáról vitatkozni, akkor azzal mindig azt érzem, hogy a saját megértésem is sokkal mélyebben alakul, és sokkal többet tudok a végére. Egyszer a saját gondolataimat is átrendezi egy egy jó vita. Illetve hát van a tapasztalati tanulás, amikor ha már végigcsináltam valamit, akkor arról már egyre több tudásom van. Ezek közül ti melyiket használjátok, és kinek melyik melyik az, ami nagyon megy? Van aki már írta is, hogy vagy kocsiban tanulós podcastot hallgat. Ugye az is egy nagyon klassz formátuma annak, hogy be tudjuk a tanulást építeni az életünkbe. Ám Pali írja, hogy ha oktatja és az is nagyon sokat segít, erős lesz még szó, hogy ez mennyire klassz trükk, hogy ha valamit oktatunk és ezáltal tudunk róla meg többet.

Nézem, hogy miket írtak tanfolyam, workshop, könyv, könyv. Van aki videókat néz gyorsítva, vita, videók, videók, tanfolyamok, tapasztalat, vegyes felvágott. Jó vitában sajnos rég volt részem. Igen erős beszéd, majd meg, hogy miért fontosak ezek a jó viták, vagy a vállalkozók közti tanulás. Régen a könyveket gyerekek érkezése óta elfelejtve. Hú, ez sajnos nagyon egyet tudok érteni, hogy kisgyerekes családban olyan nehéz időt találni arra, hogy ne mesekönyvet olvassak, hanem szakmai könyvet. Vezetői közösségek, mastermind csoportok írja Balázs. Nagyon szuper, ha valamit. Kell előadnom, vagy össze kell foglalnom, akkor eszméletlen mélyre szoktam ásni, illetve padkasztok, podkasztok, mentorprogramok. Ha. Egy gyors, felszínes cég. A legjobb. A tapasztalat a tehát, hogy ti is sokfélék vagytok. Ebben nem az a fő üzenet, ami nagyon sokat segített nekem, és hogy nem mások tanulási módszertanát kell leutánozzam. Elég, ha azt megtalálom, hogy nekem melyik működik, melyiket tudom beilleszteni az életembe. És ha visszagondolok egy időszakra, ami nehéz volt és kihívásokkal teli, akkor melyik volt az a tanulási mód, ami a leghasznosabb volt? Nem az, amit a legjobban élveztem, amit csináltam, hanem utólag visszagondolva melyik? Bejöttek a nagy felismerések, a hasznos gondolatok? Melyik segített a legtöbbet? Tehát ha egy kis retrospekció tartotok, amikor túl vagytok egy nehezebb időszakon, vagy ha visszatekintetek az utóbbi pár évre, akkor melyik csatornáról érkezett be az a néhány igazán meghatározó impulzus? Mert a nap végén az a legfontosabb, hogy ami nektek működik, ami a ti tanulási módszeretekbe legjobban beleillik, abból csináljatok többet, azt fokozzátok.

És hát amit többen említettetek ti is, ez az egymástól és az együtt tanulás. Azt látom, hogy hihetetlen ereje van a vállalkozói közösségeknek. Márcsak azért is, mert a vállalkozói problémáinkat, a vállalkozói kihívásainkat igazán jól a többi vállalkozó tudja értékelni. Ha van egy dilemmánk, azt nem tudjuk elmondani a szüleinknek vagy a barátainknak, mert ők nem értik a felvetésem. Ha van egy problémánk, amivel küzdünk, akkor ők legyintenek rá, hogy mit panaszkodsz, vállalkozó vagy, nem? Hát tök nagy autód van, vagy tök nagy házad, vagy tök cégen egyszerűen fel se fogják, hogy nekünk is lehetnek problémáink. Ám a kollégáknak sem jó ezeket elmondani feltétlenül, mert ők meg lehet, hogy megijednek és felmondanak tőle, de nem is biztos, hogy tudnak segíteni, mert nem biztos, hogy megvan az a fajta rálátásuk. Amiben meg megvan, azt úgy is elmondjuk nekik. Úgyhogy ebben szerintem hihetetlen szerepe van a vállalkozói közösségeknek és azoknak a lehetőségeknek, ahol együtt találkozhatunk, beszélhetünk más hasonló cipőben járó vállalkozókkal. Nem tudom, hogy közületek van e, aki Mesterelme csoportban részt vesz. Ezek olyan, általában max. 8 fős szűk csoportok, akik tartósan, rendszeresen összejárnak és egymástól együtt tanulnak egymással, megosztanak problémákat és megosztanak megoldásokat. És ez egy fajta, a vállalkozók közti tapasztalatmegoldó és megosztós tanulási forma, ami nagyon hatékonyan működik hosszútávon, mert ahogy bővül a bizalom, úgy tudunk egyre mélyebbre menni, de ebben segítenek a közös workshopok, gyárlátogatások.

És ami izgalmas benne, hogy kutatások is kimutatták, hogy nemcsak a problémamegoldás unkban, de a stressz szintünkben is segít az, ha néha nem csak a saját problémánkon gondolkodunk, hanem mások én is. Vagy ha valaki más vállalkozó elmondja nekem az ő dilemmáját, akkor azért kell kutatásba, hogy abból én is tanulok, mert járatom rajta az agyam, mert gondolkodok valami problémán, ami nála van, de mégis oldja a stresszt, mert egy kicsit csökkenti azt a fajta magányt, amivel együtt jár. Az, hogy mindig csak a saját problémámba vagyok bele akadva, és akár új megoldást is találhatok abban, ha valaki másnál, akár egy egészen más típusú iparágban vagy helyzetben elgondolkodok. Egy problémám erre adhat egy új nézőpontot. Amikor egymástól tanulunk vállalkozóként, akkor azt vettem észre, több ilyen szervezetnek is tagjaként, a Bizalmi Kör egyik befektetőjeként, hogy van egy. Van egy lépcsőzetessége annak, hogy igazából értéket tudjunk ezekből a kapcsolatokból kivenni. Az első az, hogy tudunk e biztonságot teremteni az ilyen helyzetekben. Az ilyen bizalmi körben, IPO ban, az ilyen klubokban vagy szervezetekben. Van e, hogy minden egyes találkozó előtt egy titoktartási szerződést iratnak alá azért, hogy megteremtsék ezt a nagyfokú biztonságot, mert ezután tud kiépülni egy sebezhetőség, egyfajta megnyitott pajzs egymás felé, amiben levesszük az összes maszkot magunkra, és emeljük mondani, hogy bizony bajom van, bizony problémám van. Félek, a jövőt felzaklatott valami megvisel, valami lelkileg és nem csak anyagilag.

És ebből épül ki egyfajta bizalom, ami abban segít, hogy utána mélyre mehessünk ezekben a kapcsolatokban. Van köztetek olyan, aki bizalmi körben vagy envikában vagy máshol ilyen mesterelme csoportokban vagy közösségekben részt vesz, és ebből profitál, miután kikérte a Mester elméről a linket. Ott a bizalmi kör.hu oldalon is találsz róla többet. Ők közel ötszáz vállalkozónak szerveznek ilyen mesterelme csoportokat. A Bizalmi Körben klubot is vezettem, EMVK tagság szintén írja Balázs, úgyhogy őt is meg tudod róla kérdezni, hogy milyen. Van, aki saját mesterelme csoportot visz, a van, aki egy nemzetközi vállalkozói közösség keretein belül van, benne mesterelme csoport van. Én mindenkinek javaslom, hogy találja meg a tanulásnak ezt az útját is. Mert igen, itt Kövesdi Gábor írja és hogy a Bizalmi Kör mesterelme nagyon menő és hasznos. Ám mindenkinek javaslom ezeket a fajta vállalkozóktól tanulási formákat, ahol ahol együtt tudtok nagy bizalom mellett mélyre utazni. És akkor egy érdekes dolog, amire én az utóbbi években jöttem rá, és mindjárt még magyarázatot is mondanak rá, hogy miért működik ez a mentorálás, mint tanulás. Sokszor azt gondoljuk, hogy a mentor az, aki segít a másik félnek, a mentoráltnak egy üzleti problémában, aki a bölcs és ad a bölcsességéből. A valóságban egy egészen más helyzet jellemző a mentorállásokra. Hogy mentorként már nem vezetőként viselkedünk, hanem megmondjuk, hogy hogy legyen, már nem döntéseket kell hozzunk. És ez szerintem egy nagyon komoly szerepből való kilépés vezetőként, amihez biztos, hogy hozzá is kell az elején szokni, de nagyon felszabadító érzés is, hogy.

Van egy komplex dilemma, de nekem nem a végleges megoldást kell implementálnom. Nekem elég, ha beszélgetek róla valakivel, és ez az ő problémája, és ő megy vele tovább. De ez egy kicsit felszabadító is, úgyhogy azt kellett megszokjam. Az energia vezetőből a vezérigazgató. Amikor kiléptem, otthagytam nyolcszáz ötven fős szervezetet. Ott azt gondoltam, hogy az én feladatom az, hogy döntsek, a feladatom, hogy irány mutassak és eldöntsek dolgokat. Utána mentorként és befektetőként a napi munkám azzá változott, hogy én emberekkel beszélgetek egész nap, és abban segítek nekik, hogy a saját dilemmájukhoz adjak nézőpontokat. Amikor jönnek egy problémával, felmondott a CTO juk, vagy a csődbe megy az üzletük. Ha nem történik valami csoda, vagy nem sikeres a nemzetközi piacra lépésük, akkor ezekről úgy tudtunk beszélgetni, hogy én megosztottam a saját tapasztalataimat, de közben meghallgattam az ő tapasztalataikat, problémáikat, kísérleteiket is, és arra jöttem rá, hogy mentorként én tanulok a legtöbbet, hiszen sokkal többet hallok, mint amennyit, mint amennyit én adok. S egy idő után az alakult ki, hogy negyven ötven céget mentorálva igazából én hírvivő vagyok köztük. Én mindenkitől tanulok és mindenkinek adok, de már rég nem az egykori cégvezetői múltamból jön a tapasztalatok nagy része, hanem abból a rengeteg mentorádból, akinek a kísérleteiből, próbálkozásaiból, sikereiből és kudarcaiból is tanulok. De az, hogy létrejön egy jó mentori viszony, kell egy nagyon erős bizalom, egy nagyon erős, kölcsönös, évtizeden át fenntartott bizalom, amiben tudjuk ezeket a mentorálási versenyeket végezni, és amiért izgalmas számomra.

Nekem egy kicsit Dr.Hóz Hasagelman es vagy Mr. Hamza Sherlock Holmes os. Én nagyon szeretem a jó dilemmákat, szeretem a jó kihívásokat, és mentorként ez kifejezetten izgalmas, mert mindig vannak jó kihívások, mindig vannak jó dilemmák, és utána mások szemén és mások tapasztalatán keresztül élhetem meg ezeket. De ez azért klassz, mert mentorrá szerintem a tapasztaltabb vállalkozók nagy része válhatna, hiszen jön egy felnövekvő, fiatalabb generáció, akinek még az alapfogások is néha hiányoznak az eszköztárából. Ezért az, hogy mentorként néhány másik vezetőnek segítsünk, hogy a tapasztalatunkat megosszuk velük, vagy az iparágunk tapasztalatait megosszuk velük. Ez egy fantasztikus lehetőség, és nagyban segít a saját tudásunkat is naprakészen tartani és szinten tartani, De abban is segített nekem, hogy sokkal tisztábban lássam át a saját döntéseimet a múltban és sokkal tisztábban értsem. A világot magam körül, tehát adott egy nagyfokú letisztulást is az információkra. Engem az lendített előre egy mentor program. Az 50 tehetséges magyar fiatal programmal. Voltam benne, és az a legnagyobb löket és tanulás volt az életemben. Ugye nem a mentorálás a top a tanulásban írja Pali, aki maga is mentorál. Esetleg ha megírjátok, hogy ki az, aki már mentorál, vagy ki az, akit már mentorálnak vagy vett részt ilyesmiben, vagy csinálja. És hogy hogy ezt lássuk egy kicsit egymásról utána az is lehet, hogy majd a személyes találkozón, amikor összejövünk a hónap végén egy koccintásra, akkor ott, aki szeretne mentorálni, és aki szeretne mentort.

Ezek a párok is egymásra találhatnak akár. Igen. Dani írja, hogy most került be az Erdélyi Mentor programba. Igen, holnap indul az Erdélyi Mentor program, részt veszek, mint mentor. Ez szuper! Attila részt vesz, mint mentor. Dani pedig, ha jól látom, 6 án mentoráltként mentorálnak és mentorálok is házon belül írja Atilla. Szuperek vagytok! És amiért a mentorálás és a vállalkozó közötti tudásmegosztás ennyire jól működik, annak van egy neve is, ez a Feynman technika. Ez pedig nagyon egyszerű. Annyi az alapelve, hogy ha választasz egy témát, és ezt megpróbálsz egy 12 évesnek elmagyarázni a saját szavaiddal, akkor belebuk bele botlasz abba, amit még nem jól értesz. Mert ahhoz, hogy valami bonyolultat el tudjunk egyszerűen mondani, mert nagyon jól kell értelmezzük, azt már nagyon jól kell értenünk. Azaz amikor mentorálunk, amikor oktatunk, amikor tudást adunk át, az rákényszerít minket arra, hogy jobban struktúráinkat, tudásunkat. Ebből mindig kiderülnek a tudás hiányaink, mindig kiderülnek a vakfoltjaink, és utána, ha azokat pótoljuk, akkor újra mehetünk egy kört vele, és akkor megint megpróbálhatjuk átadni ezt a tudást. Úgyhogy akár oktatásként, akár egy egy tick topp oktatóvideók készítésével, akár egy ilyen tanfolyammal, vagy akár egy vezető mentorálásával, én magam is rengeteget, rengeteget tudok tanulni, és ezt mindenkinek ajánlom. Ez a Feynman technika amúgy nagyon jól működik, mert sokkal jobban vésődik be a gondolat és a leegyszerűsített tudás mutatja meg azt, hogy valamit már tényleg látunk, átlátunk és értünk. 4. Többen mentoráltak is, meg mentorálnak is titeket. Ezt többen írjátok.

Ádám Csak egy gondolat a Van egy nagyon nagyon szép tanmese, amit régen hallottam, ezért pontosan nem tudnám mondani, de az eszenciája viszont az, hogy a bölcsesség az valahol a tudásunknak egy olyan része kezd. Lenni, vagy az a része, amikor látszólag nem teljes, egyértelmű dolgoknál tudunk jó megoldást hozni, jó döntést hozni, vagy jól elválasztani látszólag össze nem függő dolgokat. Mire gondolok? Vannak olyan típusú problémák, amelyek az a látszik is a képen egy ilyen föl kell forralni a vizet típusú problémák, amikor egy bizonyos dolog megoldásában mélyre kell menni, és ha mondjuk naponta csak egy picit forrogatnám a vizet, soha nem forrna fel. Viszont ha egyszer felforraljuk, akkor az a vízből van forralva, és onnantól kezdve tudok vele dolgozni. Viszont ennek a másik oldala meg ugye az lenne, hogy mondjuk vegyük az edzés példáját, hogy ha lemegyek a gimbe és azt mondom, hogy most a nulláról én nagyon ki szeretném gyúrni magam, és 24 órán keresztül csak edzek. Egyrészt nem menne, másrészt ha menne is, valószínűleg sérülnék és nem pedig a célomat érjem el vele. És ez valahol a tudás dilemmájában. Azt kell tisztán látnunk, hogy mi az a típusú probléma, amelyben szélesen kell menni, tehát napi szinten kell effortot tenni bele abba dologba. És mi az a típusú probléma, amiben egyszer mélyre kell menni és meg kell oldanunk azt a fajta problémát, és egy következő szintre kell általa lépni? És önmagában az, hogyha ezt a 2 fajta problémát és ezt a 2 fajta tudást, tanulási transzformációt megkülönböztetjük tudatosan magunkban, hogy most én milyen típusú helyzettel áll szemben, az már nagyon nagy mértékben segít. Így az annak a kontextusában, amit Petya mondott az előbb, hogy lényegében mentorálás folyamatában egyre jobban tisztán kezdjük látni a saját gondolatainkat, elakadásainkat, annak ez egy következő lépése. Lehet, hogy tudatosan különböztessük meg, hogy ez most egy olyan probléma, amiben napi szinten kell e Fordot tennem, vagy egyszer jó meg feloldom. És ennek a kettőnek az a szerencsés és szerencsétlen helyzet, hogy az életben csupa probléma van az egyik oldalon is, és csupa olyan dolog a másik oldal tartozik. Tehát ebből egyszerre út, de tudnunk kell, melyiket milyen oldalról közelítjük meg.

Oké, szuper, köszi! És hát amivé ez az egész összeáll, az az, hogy ha profin akarjuk csinálni, ha akarunk magunkkal szemben elvárásokat megfogalmazni, akkor érdemes összerakjunk egy tanulási roadmap. Hát ez ilyen nagy szavaknak tűnik, de majd mindjárt lecs csontozzuk, hogy ez mit is jelent. Ha kitaláljuk, hogy mit akarunk megtanulni és mikorra, akkor utána ki tudjuk választani, hogy milyen eszközökkel tudjuk megtanulni. Mik kellenek hozzá, hogy végigkísérjenek ezen az úton? Mikor kell edzőterembe járni és mikor kell vizet forralni? És kik azok a szolgáltatók, vagy mik azok az eszközök, amikkel a tanulást végig tudom vinni? Ezután ki tudjuk tárni azt, hogy mindebben mennyi energiát kell belerakjak, és ezt be kell nyelni a cél érdekében. Ha majd folyamatosan tudjuk értékelni, hogy jó irányba megyünk e ezen az úton. Mondok nektek egy kézzelfogható példát. Az egyik kedvenc vállalkozó, Wendler Balázs nem beszélt jól angolul, viszont nemzetközi céget épített, a GMS for Business t, és látta, hogy egyre több a nemzetközi ügyfele, úgyhogy úgy döntött, hogy pótolja ezt a hiányát. Felnőttként szerintem nagyon sokan, akiket ismerek, úgy vannak vele, hogy hát gyerekként nem tanultam meg angolul, akkor ez az ajtó nekem már be van zárva, akkor én már így fogok elkopni, hogy nem tudok angolul. Ő azt mondta, hogy ez pont nincs így, hát csak meg kell tanulni, bele kell rakni azt az energiát, ugye? Egyrészt fogadott egy nyelvtanárt, akivel folyamatosan nem felforralva a vizet, hanem folyamatosan lejáró zseni tanulta az angolt, de még két dolgot bevetett azért, hogy biztosan kézzelfogható eredményt érjen el.

Az egyik elutazott egy több mint egy hónapos táborba. Egy ilyen valamelyik nagy amerikai egyetemnek volt egy ilyen nyelvi képző tábora, és egy nyáron elment több mint egy hónapra Angliába, ahova ki kellett költözni. Csak angolul tudott beszélni. Egy nagyon nemzetközi társaságba keveredett, mert az volt az igazi víz felforralás, amikor megérkezett a nyelvtudása egy sokkal magasabb komfortszintre, és hogy az egészet keretezze, elvállalta, hogy a témájának, a háttér technológiai témának a legnagyobb nemzetközi konferenciáján elő fog adni a színpadon angolul Párizsban. Úgyhogy ő magát szerintem egy picit ezzel ügyesen bele is kényszerítette egy helyzetbe, amikor már erről nem tudott leszokni, amikor nem tudta azt mondani, hogy hát ugye, ahogy Ádám beszélt róla a forró fürdős példával, hogy amikor kijövünk, és még tele vagyunk a fürdő melegével, akkor még tele vagyunk ötletekkel, aztán ahogy kihűlünk, úgy múlik a kedvünk. Ő ezzel elkötelezte magát a tanulási célja mellett. Azt mondta, hogy márpedig a nyáron muszáj lesz elmennie, bármennyire fontos dolgok történnek a cégében, mert utána ősszel elő fog adni, és hát ciki lenne, ha nem tudna jól előadni, amikor kiáll több mint ezer ember elé egy színpadra. Úgyhogy ezek nem kell nagyon magasztos dolgok, legyenek ezek a tanulási roadmap ek, de a kitűzött célt, amit meg akarok ismerni, akkor ezt határozzon meg precízebben, találjam meg hozzá az eszközrendszert, és találjam ki, hogy mennyi időmet viheti el, vagy mennyi időt szánok ennek a témának. És ahogy haladok előre, ez folyamatosan egy visszacsatolással tudja értékelni. Ti használtok ilyesmit? Van, akinek van most kijelölt tanulási célja? Mit tanultak meg az idén? Elmondjátok csendben.

Hogy mi a nagy kitűzött tanulási célotok éppen. Éjjelre írja Pali. Tipp script írja Norbi. Projekt menedzsment. Cégértékelés befektetés nulla forintból céget venni, grósz, heking, DT, aszály, enclávé, esrasztbefektetések. C programozás. Beágyazott rendszerek. Igen, itt Tarastra más is egyetért. Előadás, technika, storytelling, élőhely felhasználása a virtuális asszisztens einknek. Netalán ezért az éjjel többeket foglalkoztat. Erre még visszakanyarodunk majd egy picit, hogy mindez mit jelent az életünkben? A széles kommunikáció nyertese azért érdekes szerintem, amit írtok. Többen írjátok a CH ezt a kommunikációt, a prezentációt, előadástechnikát, a. Mert azt gondoljuk, hogy sokáig azt gondoltam, hogy erre születni kell. Arra, hogy valaki jól tudjon beszélni egy kamera előtt vagy mások előtt, arra születni kell. És én tudtam, hogy én erre nem születtem. Ezt egészen biztosan tudtam. Amíg a G vezetőjeként a marketing vezetőm, Imre azt nem mondta, hogy te gyakran fel kéne menned egy sztáliniszthoz, és el kéne menned egy média tréningre, egy prezentációs tréningre, a. Belekényszerített úgymond abba, hogy ezzel elkezdjek foglalkozni, és az első része, az első pár alkalom nagyon döcögős volt, mert nagyon messze volt a komfortzónámtól. Nekem az, hogy egy kamerát toljanak az arcomba, aztán látjátok mi lett belőlem. A feleségem szerint főállású ripacs vagyok, most már egészen kényelmesen tudok tizenkét kamera kereszttüzében hülyeséget beszélni, és rájöttem, hogy a kommunikáció teljesen tanulható. Erre nem születni kell, csak eleget csinálni, megtalálni a trükkjeit, megtalálni a komfortunkat benne, s ha ez megvan, akkor utána megy. Úgyhogy mindenkinek jó tanulást kívánok ehhez, s köszönöm, hogy megosztottátok.

S most a személyes vezetői tanulásról tovább menjünk egy kicsit tágabban magára a céges tanulásra. Hogy hogy tanul a cégünk, és hogy ennek milyen hatása van a cégünkre? Az egyik, ami nagyon fontos, hogy szerintem vezetőként mindannyian tanulóvezetők vagyunk, jó esetben örökké tanulóvezetők is maradunk. Viszont ebben a szerepünkben egyben példaképek is vagyunk a cégen belül. Azaz ha mi tanulunk, akkor a többiek is tanulnak. Ha mi elfogadjuk azt, vagy elismerjük azt, hogy valamit nem tudunk, de érdekel és meg akarjuk tanulni, akkor mások is előállnak majd ilyen sebezhetőségeikkel és érdeklődéseikkel. És ez azért fontos, mert ez visszahat arra is, hogy a cégünkben kinek szabad gondolkodni, kitől jöhet jó ötlet. És azok a cégek, ahol nincs meg a tanulás, folyamatos tanulás képessége, ott hiányzik az innováció képessége is, és erről még adatokat is hoztam majd később. A karrierem során volt egy nagyon ciki esetem. Volt egy viszonylag junior projektmenedzser, akit felvettem a céghez, de épp egy nagy szervezeti átalakítás közepén, aminek keretében business unit okat hoztam létre és business unit vezetőket jelöltem ki VP, azaz Vice president titulussal, akik egy egy saját büdzséért feleltek, akiknek árbevétel és profit elvárása is volt már úgymond mini cégvezetőket a cégen belül. És ahogy megérkezett ez a Junior Product owner a csapatba, egy projektmenedzser a csapatba. Épp akkor zajlott egy ilyen átalakulás, úgyhogy pár hónapja volt nálunk, amikor egyszer csak azt mondtam, hogy hát most más embert nem tudok erre a pozícióra. Legyél te a VP off mobáj, a mobilrészlegünknek az atyaúristene, ami hát egy nagyon nagy előléptetés volt neki, és több hibát követtem el.

Az egyik, hogy azért választottam őt, mert nem volt rá jobb tippem. A másik, hogy nem kérdeztem meg őt arról, hogy mit gondol erről az előléptetésről, hanem tényként közöltem vele, hogy mostantól akkor te ez az ember vagy, mert te tudod ezt a legjobban csinálni. És hát aztán pár hónap alatt kiderült, hogy bár ő projektmenedzserként még oké volt, de hát ezt a 3 számmal nagyobb cipőt, ezt nem tudja jól hordani és nem passzol hozzá. Addigra viszont berettől jelentve mindenkinek ki lett hirdetve, és annyira ciki volt az, hogy azt terveztem, hogy csak visszafogozom valami más pozícióba, akar az az meg arcvesztés neki és nekem is, úgyhogy végül el kellett küldjem, és egy teljesen jó junior prod menedzser ből csináltam egy teljesen alkalmatlan VP t, akit utána ki is rúgtam a cégtől. Az egész nagyon tele voltam szégyennel az eset miatt, és látszott, hogy több hiba is volt ebben. Később bevezettem egy olyan szokást, és utána ezt több start lapnál is meghonosítottam, hogy amikor valakit kinevezek, akkor nem azt mondom neki, hogy te már erre készen vagy, hiszen te már tökéletesen megfelelsz ennek. Itt van egy titulus, mostantól te vagy a csapatvezető. Menj és csináld! Na nem azt mondom el ezeknek a jelölteknek, hogy. Látom a munkádat, látom a képességeidet. Szerintem belőled válhatna egy ilyen vezető. Ha te is akarod ezt, akkor beszéljünk róla. És ha őket is érdekli ez, hogy a vezetővé váljanak, akkor elmondom, hogy hosszú lesz az oda vezető út.

Ez akár egy vagy két vagy három évbe is telhet, mire belenő szembe a pozícióba. És azért cserébe, hogy én adok neked egy ilyen lehetőséget, amiért én támogatlak abban, hogy felnő egy ilyen magasabb pozícióra. Ezért cserében én azt várom tőled, hogy folyamatosan tanulj és képezd magad és olvas könyveket, vagy menj el tanfolyamokra, vagy nézz videokat, vagy tanulj más vezetőktől, de azt várom el tőled, hogy felnő ehhez a feladathoz. Mert nem álltam azt, hogy készen lennél. Azt álltam, hogy adok neked egy lehetőséget, egy esélyt, hogy ezzé az emberré válj. És ezzel a stratégiával általában sokkal jobban is működik, mert a másik oldalon nem egy koronát kap valaki a fejére, hanem egy lehetőséget arra, hogy fejlődjön, hogy tanuljon és belenőjön egy pozícióba. Jó az, amibe ez a változó világ minket amúgy szervezetként belekényszerít, azaz, hogy innováljunk. Az innováció a nagyon elcsépelt bullshit szó, most már szeretem, főleg nagyvállalati környezetben. A Sokszor azt gondoljuk, hogy az innováció az, amit az amerikai startupper ekkel csinálnak, vagy azt gondoljuk, hogy a szervezetünkben az innováció az, amit az a fura gyerek csinál, vagy az innováció az valami olyasmi nagy ötlet, amit ha csak meghallunk, akkor elképedünk, hogy mennyire hihetetlen jó ez a gondolat. Pedig az innováció összességében egy munkafolyamat és egy nagyon egyszerű munkafolyamat. Ma arról van szó, hogy van egy ötletünk. Rengeteg, akár több ötletünk, amiből kiválasztunk egy jónak tűnő ötletet. Miután ezt megvalósítjuk, kipróbáljuk, lehetőleg élesben, mert egy valós ügyfélen lemérjük ennek az ötletünknek, a vagy új funkciónak, vagy változásunknak az eredményét.

Legyen e az ügyfélelégedettség vagy kosárérték vagy folyamathatékonyság, vagy átfutási idő vagy bármi. Majd ezekből a mérési adatokból tanulságokat vonunk le, és ettől okosabbak leszünk egy picit a piacunkról vagy a tevékenységünkről, s a tanulságokból. A tanulásból jobb ötletek lesznek, és utána ezeket a jobb ötleteket is megvalósítjuk, kipróbáljuk, lemérjük és megint csak tanulunk belőlük. Innovatív csapatokkal dolgozok együtt az utóbbi 8 évben, és ezek a csapatok egy része elég grafomán ahhoz, hogy össze is írja az összes kísérletét és annak az eredményét. És nem kell eget rengető giga innovációkra gondolni, ez lehet csak annyi, hogy valamit egy picit máshogy csinálnak a jövőben. Szerintetek mennyi az átlagos sikerességi arány? A jónak tűnő ötletek hány százaléka lesz az, ami a végén ténylegesen sikerül? Írjátok be a csetbe, hogy vajon hány százalékban sikerülnek ezek a gondolatok! 5 10 15 5 10. Igen, nagyjából 10 százalék a sikerarány ezekből a listákból, azaz 10 ötletből, ami jónak tűnik, és a csapat szerint előre visz. 10 ötletből 1 lesz az, ami ténylegesen pozitív hatást ér el, és amire utána később tudnak építeni. Azaz a legnagyobb rizikója az innovációnak az az, hogy nem minden ötletből lesz siker, de jó esetben mindegyikből lesz tanulás. És ez a gondolat átváltás ez a Magic et switch, hogy nem azért próbálkozom, hogy sikerüljön, nem csak azért, hanem azért is próbálkozom, hogy tanuljak, és hogy ez a tanulás, ez legalább olyan értékes kimenete a folyamatnak, mint maga az üzleti eredmény vagy a profit a végén.

Nagyon fontos. És előadtam egy multi magyarországi vezetőségének egy agilis transzformációs workshopon. Azért ez egy elég bullshit bingó esemény mindig, ha egy ilyen workshopon adtam elő és mondták, hogy Petya Petya Petya Nekünk is van egy innovációs projektünk, ne mondjátok, mondjátok hát 3 éve csináljuk, 200 ember dolgozik rajta jelenleg, és még egy két év van hátra mire piacra dobjuk. És így lesápadtam, mert nagyon sok pénzt fizettek azért, hogy én ott beszéljek nekik ezen a workshopon. És hát ugye ezzel az a baj, hogy az 1000 ember év költség után, amikor megvan a megvalósítás és van a kipróbálás, majd a mérés, ha az abba a 90% ba esett az a projekt, ami nem sikerül elsőre, amiből csak tanulságunk lesz, akkor az egy nagyon drága tanulság lesz, ami valószínűleg rengeteg vérrel és fájdalommal fog együtt járni egy vezetői szinten. Mert ezek pont azok az innovációs projektek, ahol ahol még a cégvezetőt is lecserélik utána. Úgyhogy az egyik nagy tanulsága az innovációs ciklusnak Jeff Bezos tól származik. Ő azt mondja, hogy az a csapat, amelyik nem lakik jól két darab pizzából, az nem képes az innovációra. Hogyha úgy tudjuk hatékonnyá tenni az innovációs ciklust a cégünkben, ha azt a lehető legkisebbre össze összetoljuk, a nagyon pici, mert nagyon gyorsan, nagyon hatékonyan tudunk kísérletezni, azaz vannak ötleteink, amikből rendszeresen kiválasztunk egy jónak tűnő ötletet, megtaláljuk a legolcsóbb létező megvalósítását, amiből már tudunk majd valamit mérni. Ezt kipróbáljuk minél kisebb ben, de valós ügyfeleken, majd lemérjük, amennyire precízen csak tudjuk, és ebből levonjuk a tanulságokat.

A nagyvállalati innováció ott szokott meghalni, hogy ötletelés még csak van, megvalósítás ezer emberével, hát ott már elszáll. A kipróbálásra már nagyon kis része jut el a projekteknek. Mérésnél már elkezdjük elsikálni az eredményeket, a tanulási rész pedig elsunnyog juk, mert nem sikerült elsőre a projekt, mert esetleg abban a 90% százalékban volt a van tanulság, csak azt nem vonjuk le, mert az. El kéne ismerni a kudarcát, az üzleti kudarcát ennek. És ez azért fontos, mert szervezeti szinten ez az innovációs ciklus egyben a tanulási ciklusa is a szervezetnek, és ha ez nem működik, akkor se innováni, se tanulni nem tud. A szervezet nem tud előrehaladni és nem tud új információhoz jutni a saját piacáról. És ami megakadályoz minket abban, hogy ezt sikeresen csináljuk a cégekben, az az, hogy félünk a kudarctól. Az, hogy megtanultuk gyerekkorunk óta, hogy aki hibázik, az a hibás, hogy aki elrontja, az rosszul próbálkozott. A tanítónéni azt is megtanította Mancika néni, nekünk szerintem, hogy létezik a jó válasz, amit ő tanított, és minden más válasz rossz, és ezek mind akadályoznak abban, hogy merjünk egyáltalán kísérletezni, hogy merjünk kockáztatni. És ez azért fontos, mert ha ez a félelem nagyon erős a szervezetben, a kudarctól, a rövid távú kudarctól való félelem nagyon magas, akkor elmarad a kísérletezés, és akkor elmarad az innováció és a tanulás is. Erre van egy tök jó formátum, amit szervezeti szinten is be tudunk vezetni.

Ez a fakapp nincs. Ennek az a lényege, hogy kiáll egy ember a színpadra és elmondja, hogy mit rontott el. Ezek után megtapsoljuk, és hát az első magyar fakapiknak én voltam az egyik előadója, amikor az életem elcseszett dolgairól beszéltem a nagyközönségnek. Megtaláljátok sajnos jutyúban, úgyhogy meg is tudjátok nézni. Utána megcsináltam ugyanezt otthon a gyerekeimmel, kipróbáltuk, hogy tartunk egy mini fakapáinkat, tehát egy picit átneveztem az ő kedvükért. Tehát az elszúrások éjszakája volt, és ki kellett állniuk, elmondani, hogy mi az, amit elrontottak, a mi az, ami rosszul sikerült. Ezután megköszöntem, hogy elmondták és megtapsoltam őket. Hát elsőre baromi nehezen ment. Az első előadás mindkét nagy lányomnál nyögvenyelősen nagyon nehéz. Eljutottunk oda, hogy bármit is el merjen ismerni, ami hibázás volt. A második könnyebben ment, aztán két óra után alig bírtam őket leállítani, de közben kiderült, hogy hova tűnt el a kedvenc bögrém. Hogy miért Találtam egy összetört poharat a kanapé mögött, vagy miért volt kitömve a tejföl a hűtőben? Mert hogy szépen lassan az összes kis apró csínytevésre meg balesetre a háztartásban fény derült. És ez azért jó, mert ezt ki tudjuk próbálni céges szinten is. Tehát, hogy ezt el lehet játszani akár egy picit puhítva, de az a kúltúra, az a cégkultúra, ami túl erősen tör pálcát a hibázáson, ahol nem fér bele az, hogy kísérletezzenek úgy, hogy ez nem biztos, hogy sikerül, ott az innováció is elszakadt maradni. Ő sem. A következő lépés, amivel cégvezetők nél sokszor találkozom, az az, hogy ha még egyet is értünk a tanulás fontosságában, nagyon nehéz ezt beilleszteni a büdzsébe.

Mert ha a büdzsébe berakom, akkor lehet, hogy van egy saját múltból. Van egy pár milliárdos bérköltségen. De van egy pár százmilliós irodaköltségem, meg egy pár tízmilliós pénzügyi költségem. Melyikhez viszonyítsam a tréningköltseget? Mert azt mondom, hogy hát végül is az én egyéb költségekhez, vagy a HR osztály a költségeihez, mint bérszámfejtési költség, vagy a könyvelői díjakhoz nézem, akkor borzasztó drága a tréning. Egyszerűen hihetetlen nagy költségsor tud ez lenni. Nekem az volt a megközelítésem ebben, és ezt ajánlom mindenkinek, hogy bármit, ami a munkaerő hatékonyságával kapcsolatos, az csak a munkaerőhöz szabad viszonyítsuk. Azaz, ha arról gondolkodunk, hogy mennyit költ a cégünk oktatásra, tréningre, tanulásra, akkor ezt csak a bérbüdzséhez tudom viszonyítani. Csak azt tudom visszanyerni, hogy mennyit költök az emberekre, mert ha elküldöm őket, ha tanulnak, ha képezem őket, vagy ha megtalálják azt, hogy ők miben akarnak fejlődni, és én támogatom ezt, akkor attól azt remélhetem, hogy néhány százalékkal jobban tudják a munkájukat végezni. Ez lehet, hogy 5 százalék, lehet, hogy 10 százalék, de valami ilyesmi nagyságrendre tippelnék én, hogy azok, akiknek a képzésébe fektetek, ők hatékonyabban, jobban fognak dolgozni, és még elkötelezettebbek, megelégedettebbek is lesznek. Azaz ha így nézem, hogy a bérköltségen 10% át megéri nekem az, hogy tanuljon a szervezet, ezért a bérköltség 10 százaléka mindenhol egy nagyon nagyon combos összeg, úgyhogy ha ez sikerül, 5% ban meg nem mondjuk a bérköltség 5 százalékát elköltöm az emberek képzésére. Az is már egy nagyon komoly összeg, egy nagyon komoly büdzsé, amivel tudok utána gazdálkodni.

Én azt szeretem a legjobban, ha ezt nem központilag költjük el, azaz nem azt mondjuk, hogy most mindenki elmegy ugyanarra a kurzusra. Biztos kellenek ilyen elemek is, főleg, ha ezt a szakma igényli, vagy ha valamilyen tanúsítvány ez vagy ilyesmi, ez kell, vagy valami új rendszert vezetek be. Én azt szeretem a legjobban, ha ezt egyéni keretként adom oda az embereknek, és azt mondom, hogy mindenkinek van egy havi vagy negyedéves tréning kerete, amit valamekkora szabadsággal ő dönt el, hogy mire használ fel, mit akar belőle tanulni, és nem kell pontosan az legyen, amit most csinál, és nem kell. Nem én kell eldöntsem, hogy neki mi a leghasznosabb. A legjobb, hogyha ebben neki van egy minél nagyobb döntési szabadsága és választási lehetősége, és emellé ez a. Emellé a büdzsé mellé szerintem érdemes egy idő keretet is adni. Én szeretem azt a gondolatot, amikor azt mondjuk, hogy az időben a felét én viselem, a felét te. Az, hogy ha elmész egy két napos tréningre, akkor az egyik nap legyen szabi, a másik nap lehet munkaidő. Az az osztozzunk meg ezen, mert amit ez az egész feszeget, hogy vajon kinek a felelőssége az, hogy a kollégánk tanuljon? Mondhatjuk azt a fixed ma rendszerben mondhatja azt a kolléga, hogy hát az a cég azt akarja, hogy én okosabb legyek holnap, akkor fizesse ki, és munkaidőben majd akkor munka helyett én a tanulást csinálom. Ha Grósz meg endszerben gondolkodunk, akkor az ő oldaláról és a mi oldalunkról is.

Ez egy befektetés az ő sikerébe, az ő későbbi sikerébe, amiben biztos, hogy neki is valahol szerepet kell vállalnia, neki is meg kell jelennie, azaz fontos a saját szerepvállalása a saját tanulásában. És ha ez nincs meg, akkor könnyen összejön az, hogy én tanítom, de ő nem tanul, hanem ha az, ha azért fizetem, hogy végigüli ezt a hülyeséget, akkor végigüli a hülyeséget, ha ő dönt, ha ő választja ki, ha az ő érdeklődése beesik, és ha ehhez én csak segítséget nyújtok neki, akkor sokkal nagyobb eséllyel lesz személyes felelősségvállalása abban, hogyha elmegy egy tréningre, akkor ott tanuljon is valami hasznosat. És itt írja e f e, hogy mi olyat szoktunk, hogy ha sikeresen vizsgázik a nyelvvizsga, akkor kifizetjük a felét. Szerintem ez egy tök jó példa erre a megosztott felelőségre. Hát igen, köszi. Igen, és ami ami fontos ebből, hogy igazából nem az a drága, hogy ha elköltjük a bérköltségének 5 % át tréningre, az a drága, hanem az a drága, hogy ha ott marad a nyakunkon és nem tanul és nem fejlődik, ám valakit, felveti a tanulmányi szerződést. Én nagyon hiszek benne, hogy ha valakibe sok pénzt fektetünk, akkor fehér dolog aláírni erre egy tanulmányi szerződést, ami miatt egy ideig ő még elkötelezi önmagát a cég mellett. De az az érdekes, hogy ha még nem kötünk, tehát hogy én szoktam ilyet kérni, de ha nem kötünk ilyet, akkor is működik a dolog. Mutatok pár statisztikát, hogy miért érdemes. Miért érdemes oktatásba fektetni? Egyrészt a cégvezetők re egy nagyon fontos statisztika.

Nem tudom, valszeg ezt is érzitek a bőrötökön, hogy a cégvezetők 80% a küzd azzal, hogy képzett munkaerőt tudjon szerezni. De az, hogy a piacról tudunk mindent pótolni, amire szükségünk van, ez egyre kevésbé szokott igaz lenni. Mondjuk az ilyen válságok, mint amit most érzünk, egy picit segíthetnek valamennyit ebben. Viszont ami izgalmas, azt hiszem a PVC nem dilorid. Csinált egy kutatást azokról a cégekről, akik a sokat fordítanak oktatásra, tanulásra, és az egyik, amire kijött, hogy a jól működő tanulószervezetek 92% eséllyel a 92% kal nagyobb eséllyel innoválnak. Azaz itt ténylegesen történik innováció, mert ahol nincs tanulás, ott nem működik ez a ciklus, és ott nem lesz innováció sem. A másik az alsó ábrából szedem a legizgalmasabb, az utolsó számadat 37% kal nagyobb az egy főre eső produktivitás. Azaz azok a cégek, ahol tanulnak a kollégák, ott sokkal többet termelnek. És persze egy csomó mindenben. Tehát azokból a cégekből lesz piacvezető, azok tudnak jobb minőségű termékeket gyártani, amelyik cégekben zajlik a tanulás. Ön tanul valami újat, ami profitot hoz a vállalatnak, Bizonyos százalékot kap bónuszként az év végén. Nagyon sokat költünk tanulásra, és a munkavállalók egy része ezért megy el, mert sokat kell tanulni írja István. Hát bennem, aki amiatt megy el egy cégtől, mert tanulni kell új dolgokat, azután nem szabad sírni. De azért ez izgalmas. Én ezzel még nem találkoztam, de biztos vannak ilyen kollégák is, akiket ez idegen ki, de hát nem sírunk utánuk. És akkor egy másik nagyon fontos faktor a tanulásban.

Egy Lindner kutatást találtam a témában, ami egész jó adatokat szolgáltat. Ők azt vizsgálták, hogy azok a kollégák, akik kevesebb mint heti egy órát, illetve kevesebb, mint heti öt öt órát fordítanak tanulásra, köztük mi az igazság? És az derült ki, hogy az, aki heti több mint öt órát fordít tanulásra, annak 48% kal nagyobb a küldetéstudata a cége kapcsán és a cége hatása kapcsán, 47% kal kevésbé stresszes, 39% kal nagyobb eséllyel éli meg a sikert, és 23% kal nagyobb eséllyel vállal plusz felelősséget a szervezeten belül, ami azt mutatja, hogy a nagyon tanuló kollégáink amúgy sokkal jobban érzik magukat a munkahelyükön, kisebb a stressz, jobban érzik magukat, szívesebben vállalnak többet, jobban azonosulnak a cég érdekeivel, ergo ők lesznek a jó kollégáink. Tehát az a cég, amelyik többet költ tanulásra, tanításra, amúgy többet is kap vissza a kollégáitól. És akkor itt egy picit megállunk a Leírjátok kommentbe mindannyian, hogy ti mit csináltok a cégetekben azért, hogy több tanulás legyen a szervezetben, tehát hogy ti mivel ösztönzitek a cégen belüli tanulást, vagy milyen kereteket szabtok neki, hogy írjátok bele a büdzsetekbe, hogy teremtsetek rá idő keretet? Köttök e tanulmányi szerződést? Mi az, ami nektek működik? Írjátok meg, hogy ti csináltok e már bármit arra, hogy a csapat is tanuljon. Mondok közben nagyon egyszerű tippeket és trükköket. Még mindig találkozok olyan cégvezetővel, aki egyesével ő maga mérlegeli, hogy ha egy kolléga szeretne egy szakkönyvet megvenni Amazonról, akkor azt jóváhagyja e vagy sem. Szerintem annál bármelyik percet többet kell érjen az időnknek.

Nálunk az volt a nagyon egyszerű policy, hogy ha bárki szeretne bármilyen könyvet Amazonról, ami egy kicsit is kapcsolódik a céges léthez, és nem mesekönyv a gyerekének, akkor azt a cég megrendeli, fizeti. Cserébe annyit kérünk, hogy lehetőleg olvassa el, és nem biztos, hogy mindent el fog olvasni, de ha három könyvet veszek neki, és egyet belőle elolvas, már nagyon nagyon bőségesen megtérül nemcsak a könyv ára, hanem hanem minden más is körülötte. Merthogy annyira olcsó egy könyv egy szakember munkabéréhez képest, hogy triviális kéne legyen, amit csak szeretne szakkönyvben vagy judeemi kurzusban, vagy korszerűen vagy bárhol, akkor azt megveszi a cég, csak csinálja meg és akkor előrébb vagyunk. A Timi írja, hogy Éjjel Kutató Központban dolgozom. Az időnk 30 százaléka a kötelező önfejlesztés. Ez nagyon jó! Ez szuper, szuper motiváló lehet. Nálunk van egyéni keret, de tanulmányi szerződés is, ami egyébként elrettenti a kollégákat, Tehát van, ahol a tanulmányi szerződés visszatartja a kollégákat attól, hogy tanuljanak. Hááát, ebben az esetben lehet, hogy érdemes akkor enyhíteni ezen a tanulmányi szerződésem, Akkor nem éri meg a tanulmányi szerződéshez ragaszkodni, mert ha emiatt nem tanulnak a kollégák, akkor lehet, hogy többet árt, mint használ. És akkor az utolsó témakörünkre kanyarodunk, mert arra gondoltam, hogy muszáj. Erről beszéljünk a mai alkalommal. Ez pedig a mesterséges intelligencia. És hogy ez hogy hat ki a tanulás unkra, a céges tanulásunkra? Az előző hetet Erdélyben töltöttem, illetve a Partiumban, ahol és egyetemistáknak, vállalkozóknak adtam elő. Összesen 500 embernek tartottam előadást, és az egyik egyetemi előadáson egy résztvevő, egy diák feltette a kezét, hogy amúgy most, hogy itt a mesterséges intelligencia, kell még egyáltalán tanulni? Van bármi értelme tanulni egyetemistaként bármit? És hát ami amit erről gondolok, hogy egyrészt talán talán van.

Szerintem átalakul a tanulás, ugyanis maga a tárgyi tudás maga az, hogy fejből tudom az évszámokat, vagy Argentina bauxit termelését földrajzból, vagy a Kína top 20 nagyvárosát. Ennek valószínűleg praktikus értelme már nem lesz a most felnövök vagy a most élők életében, mert a tárgyi tudást azt már a Google, a Wikipédia, a guggal meg egy csomó minden rég kiváltotta már. Eddig se volt nagyon sok haszna. Ami most meglepően kezd eltűnni, az maga a tudásból való tudás létrehozása, azaz a tudás, feldolgozás és az alkotás folyamata az, ami kezd egyre inkább automatizálódni, egyre inkább gép által elvégezhetővé válni. Amiben szerintem viszont most nagyon kiéleződik a verseny, hogy az tud jól kérdezni, az tud jól promotálni. Azt tudja a választ jól feldolgozni, aki azt érteni tudja. Azaz a tárgyi tudásra, szerintem a megértésre, az összefüggések értésére, a rugalmas gondolkodásra és a gyors tanulásra biztos, hogy áthelyeződött a hangsúly, és gép segítségével nagyon nagyon sok munka van, ami sokkal sokkal gyorsabban végezhető el, és mindjárt hozok pár adatot. Úgyhogy vannak új tudáselvárások. A promting, a szerkesztés, a filterezés, ezek mind új tudás elvárásként megjelennek, és aki ezeket jól csinálja, az lényegesen gyorsabban tud bármilyen szellemi munkát végezni utána. Úgyhogy igen, itt írja valaki, hogy most kell csak igazán tanulni, a kreativitás soha nem fogja tudni teljesen elvinni.

Viszont amiről az ELTE rektorhelyettesével vitatkoztam egyik reggel a rádióban, az az volt, hogy az egyetemek nagyon el vannak abban akadva, hogy egyetem. Mi az ő céljuk ebben a megváltozott világban, és valahol az egyetemi definíciója az szerintem a mai napig, hogy ha egy egyetemet végzett embert visszaküldenénk 1850 be, és neki kéne újra feltalálni a szakmájának az összes találmányát, vagy magával vinni a fejében a szakmájának az összes kialakult szabályát, akkor ki az, aki erre a legalkalmasabb lesz? A hallgatók közül ki mennyire tudja újraépíteni az emberiség tudását egy időgép ben visszautazva? Az a. Az a dilemma csak ezzel, hogy szinte biztos, hogy nem ez lesz a feladatuk az életben, hanem a huszonegyedik, és valszeg a 22. Század elejének a világában kell érvényesüljenek, ahol nem a tárgyi tudás a hasznosság, hanem egy egészen másfajta eszközhasználat, megértés és egy csomó minden más. De ez az, amiben most még szerintem nagyon nagy a bizonytalanság, hogy ezt az egyetemi rendszer hogy tudja megugrani. De mit jelent ez a cégem re nézve? Ez a mesterséges intelligencia forradalom. De az izgalmas dolog, hogy az első tudományos mérések és kutatások elkészültek az éjjel használatra és a csend építőgép használatról. Ezek 30 60 százalékos produktivitás növekményt mutatnak a szellemi munkás területeken. Programozoknál az egyik felmérés 53 százalékot mutatott a kutatás, riportkészítés, tudás, feldolgozás területén, ott 60 százalékot is mértek. Online marketingben 20 30 százalékokat mértek. Pénzügyben, közgazdaságban mindenhol jelentős eredményeket tudnak mérni, ám ami nagyon izgalmas, hogy azt gondolnánk, hogy oké, kilóra több, de vajon fincsi e? A legtöbb kutatás azt igazolja, hogy lényegesen nőtt a minőség, ugyanis nem az.

Nem az történik, hogy a gép végzi az ember helyett teljesen a munkát, hanem az ember. A babra munkáról és a favágásról át tud koncentrálni arra, hogy jobban ellenőrizze, jobban átlássa, átgondolja a végeredményt úgy, hogy az az emberi munkavégzés egy szinttel feljebb tolódik. Bármelyik szakmát is nézzük, és minden mérés arról számol be, hogy jobb minőségű végeredményt végeznek a csapatok, akik használják az éjjelt, tehát jobb a kimeneti minőségük, és ami meglepő, hogy elégedettebbek a munkatársak is. A múlt héten szerdán tartottam két előadást is, egyet reggel, egyet este. Nos, a Reggeli az előadásom zajairól szólt, a mesterséges intelligenciáról, és egy pályázatíró cég vezetője az előadás után felhívta a kollégáját, és megkérte, hogy Te figyu, próbáld már ki, hogy a GPT 4 tud e pályázatírásban nekünk segíteni, és ha beírod a paramétereket, akkor meg tudja írni a pályázati anyagot, és utána vele találkoztam este is. A kolozsvári előadáson is összefutottunk, és mondta, hogy a kollégája kiadta ezt a feladatot. Reggel délután visszahívtak kollégájára, és két dolgot mondott. Az egyik, hogy te figyi, ez fantasztikus! Hát ez olyan prímán megcsinálta a feladatot, hogy hihetetlen. A csudába, Ez megcsinálta a munkámat. Akkor mi lesz velem? És ez a kettősség szerintem, amivel most nagyon sokan találkoznak, az merthogy meg tudja csinálni már nagyon sok embernek a munkáját, szinte olyan jó minőségben és egy kis segítséggel, akár jobb minőségben. Úgyhogy az első, amit érdemes kiszámolni.

Én abba gondoltam csak bele, hogy ha újra azt a nagy, sok száz fős szoftvercéget vezetném, akkor nekem mit jelentene gazdaságilag, hogy a programozói 50% kal hatékonyabbak? Egyszerűen bárhogy számolom, milliárdokat. És ez azért érdekes, mert az a büdzsé m. Hogy mennyi keretem van arra, mennyi pénzt költhetek arra, hogy nagyon gyorsan a cégemben mindenki megtanulja ezeket az újtechnológiákat használni, mindenki beépítse a munkafolyamataiba, mindenki profi legyen ebben. Arra nem tudnám ennek a megnyert összegnek a tizedét sem elkölteni. Azaz nagyon nagyon olcson tudjuk ezt szervezetileg bevezetni, nagyon olcsón tudjuk használatba venni ezeket az új technológiákat. Ahhoz képest, hogy milyen brutális a produktivitás eredménye, lehet, de ez egyben egy lehetőség, ha azon gondolkodom, hogy az én cégem mit tudna vele csinálni. És egy baromi nagy fenyegetettség és veszély, ha végiggondolom, hogy és a konkurrenciámnak és ez ugyanezt a lehetőséget hordozza, ez azt fogja jelenteni, hogy szerintem nagyon gyorsan lesz nagyon sok iparágban nagyon nagy verseny abból, hogy aki előbb mozdul rá ezekre a technológiákra, az behozhatatlan árelőnyt vagy minőségelőnyt, vagy termelékenység előnyt fog élvezni. Az, aki nem használja ezeket a technológiákat. Aki kivár, annak pedig egy olyan hátránya származik majd ebből, hogy akár a piacról kieshet vagy eltűnhet a profitja, mert túl nagy ennek a hatása. Hogy ha egy két százalék produktivitás növekmény vagy öt százalék produktivitás növekmény ről beszélnénk, akkor azoké ez belefér, az nem okoz semmit. 50% 60% ivitást. Növek növekmény az egészen máshová helyezi az a vonalat, hogy egyáltalán ki fog megélni a jövőben.

És amikor arról beszélünk, hogy hogy tudjuk ezeket az új technológiákat cégesen bevezetni, akkor a legnagyobb dilemma amúgy abban van, hogy hogy veszem rá a csapatot. Mert hogy. És ez kicsit messzire vezet, de szerintem az emberiségnek ez egy hihetetlen tükörbe nézés most, merthogy az öndefiníciónkat kérdőjelezi meg, az emberi mivoltunkat kérdőjelezi meg. Ám egészen addig úgy gondoltunk magunkra, emberekre, hogy mi vagyunk az élővilágnak az az egyetlen példánya, aki igazából gondolkodni tud. Úgy gondoltuk, hogy ez a gondolkodási képességünk, ez az, ami igazából megkülönböztet minket, és ez tesz minket különlegessé. S amikor arról beszélünk, hogy a gép már bizonyos keretek között, de tud hasonlóan vagy akár jobban gondolkodni és gondolkodós munkát elvégezni helyettünk, akkor a szerintem elemi szinten, így ösztönszinten nagyon sokakat megijeszt. Mert ez félelmetes. És akkor ebből jön egy félelem, és jön egy bizalmatlanság, ami részben azért is van, mert sokaknak ez a karrierútjuk végét jelentheti. Vagy ha nem változnak, ha nem tanulnak, ha nem fejlődnek, akkor az, amit eddig csináltak, az lehet, hogy holnap már fölösleges a piacon. Benne vagyok ilyen csoportokban csed építésére, Elios csoportokban, ahol a technológiáról vitatkoznak, és olyanban is, ahova azok írnak be rendszeresen, akik most vesztették el a munkájukat és 10 20 éve dolgoznak szövegíróként, újságíróként és le lettek cserélve egy algoritmusra havi 20 dollárért, és azt se tudják, hogy mit kezdjenek most az életükkel. Úgyhogy ez egy nagyon komoly egzisztenciális fenyegetettség. Ekként teljesen jogosan merül fel a kollégák fejében, hogy ez jelenti e az ő karrierútjuknak vagy a megélhetésüknek valami módon a végét.

Ami egy kicsit szerintem arra is érdemes számítani, hogy egy ilyen természetes ellenállással, félelemmel és egy kicsit a luddita géprombolók hozzáállásával fognak egy ideig ehhez még sokan viszonyulni a saját szervezetükben, és ha nem a lehetőséget látják meg benne. Van egy nagyon izgalmas fogalom, ami messziről jön ide, de szerintem nagyon fontossá válik ez a szervezeti bizalom. A szervezeti bizalom arról szól, hogy elhiszem, hogy a főnököm látja a munkám és értékeli a munkám. Elhiszem, hogy a főnököm főnököm főnöke is. Értékelés látja a munkám, elhiszem, hogy szükségük van rám, és elhiszem, hogy bármi történjen, gondoskodnak rólam. Ha ez a faktor magas a cégünkben, akkor könnyen tudunk bármilyen változást, bármilyen szervezeti változást végigvinni, mert tudják az embereink, hogy vigyázunk rájuk, hogy ők nem áldozatai lesznek egy ilyen újdonságnak, egy változásnak. Ha alacsony ez a szervezeti bizalom, akkor pedig ez azt jelenti, hogy minden változás ellen foggal körömmel küzdenek a kollégák, mert tudják, hogy a karrierjük végét jelentheti minden változás, és mindig attól félnek, hogy ők lesznek azok a fiókák, akiket a kakukk kilóg, kilöki a fészekből. Úgyhogy az, hogy mit tudunk egyáltalán ezen a ponton kezdeni, az ettől függ, hogy ezt a szervezeti bizalmat milyen szinten érezzük most, és hogy tudjuk megerősíteni, hogy tudjuk felépíteni. Mert ha jól csináljuk, akkor nem fölöslegessé válnak most első körben a munkatársaink, hanem szupererőt kapnak, amivel sokkal nagyobb teljesítményre képesek. Győzzük eladni a munkájukat. Viszont ha ez a szervezeti bizalom nincs meg, akkor biztos, hogy sokkal nehezebb lesz ezen az úton valahogy elindulni velük.

Én abban hiszek, hogy innen előre kell menekülni, amire csak a folyamatos tanulás ad jó választ. És láttátok a korábbi statisztikákból is. Az a cég, ahol folyamatosan tanulnak, ott a kollégák is stresszmentesebb, ebbek, nyugodtabbak. Tehát ezért is fontos szerintem ennek a fenyegetésnek a fényében egy kicsit visszatekerni és újra átgondolni a szervezet és az önálló tanulás unkat is. A másik, amit amit szerintem érdemes végiggondolni, hogy vajon mit teszünk azért, hogy a kollégáink a lehető legkönnyebben tudjanak ezzel a sok újdonsággal valamit kezdeni? Biztosítunk e nekik előfizetést, azaz minden kollégánknak adunk e egy csepp GPT előfizetést, hogy nyugodtan játszom vele meg még jönni előfizetést, mert a bértömegükhöz képest nézve ez kb. Nulla. Ha nem adok nekik, akkor pedig biztos, hogy egyre távolabbról ugratják majd ezt, mintha minthogyha tudnak vele játszani és kísérletezni szabadon. Másik biztosítok nekik időkeretet arra, hogy az új technológiákkal kísérletezzenek, vagy kipróbáljanak dolgokat, amiket utána be tudnak építeni a munkamenetükbe. Úgyhogy ha megírnátok, hogy ezt ti hogy élitek meg a szervez ben, a biztosítotok már erre bármi eszközt előfizettek e erre a kollégáknak, adtok e nekik rá időt, akkor nem sokat segíthet egymásnak sok. Beolvasom a legjobb válaszokat. Egy. Közben Zalán írja, hogy visszatérve az előadás elején feltett kérdésemre, hogy mikor érjük el a technológiai szingularitást, egy szentet kevesebb mint száz év alatt, vagyis akár még a mi életünkben, azzal egyenesen arányosan viszont véget érne a kapitalizmus, mivel minden problémát megoldanánk, azok a szuper számítógépek, onnantól pedig minden emberi faktor értelmetlenné válik.

Na, erre még a legvégén térjünk vissza majd a kérdezz felelek ben, mert nagyon messzire vezet, De nagyon izgalmas kérdés, hogy ha elérjük azt, hogy a gépeknek már nincs ránk szükségük, csak nekünk rájuk, akkor az mit fog hozni az ipari forradalom idején. Hasonló gondolatok merültek fel, írja Péter, és nagyon igaza van. Szentem, ez most egy ipari forradalom, ami zajlik, csak a tudás forradalom, ami ami történik. És biztos, hogy hasonló kihívás volt ott is. Ám annak, aki kézzel dolgozott és kézművesen gyártat, és megjelentek a gyártósorok. Igen, Attila írja szeretem. Le lettünk kicsit butítva egy dimenzióra, mint mérés, ami az ICQ. Ebben szerintem tényleg elverhetőek leszünk, viszont az intelligenciának még van egy. Van 6 másik típusa, amihez vissza kell nyúlnunk, de az biztos, hogy újra kell keresse az emberiség az öndefinícióját. Most a Boston Dina Mix már azt is elvette tőlünk, hogy oda meneküljünk, hogy jó. Gondolkodni a gép is tud, de két lábon mégis mi járunk. Most már a robotok is járnak két lábon, majd lehet, hogy kitánk, de csak mi leszünk szerelmesek. Szerintem ez lesz a következő dunnánk, hogy problémát megoldani tud a gép is, de csak mi leszünk szerelmesek. Ádám írja, hogy aki kirúgta a szövegírót, megtaníthatta volna, hogyan vált a bölcsességével sokkal hatékonyabbá az eszközzel, ha az béna volt. Aki azt írta, hogy a munkaadója azt mondta, hogy lehet, hogy egy kicsit gyengébb minőségben ír, mint te, de ingyen lehet. Vagy hogy sajnos ezt az árat, ezt semmi nem tudja verni.

A gőzmozdony vezetők is át kellett tanuljanak a villamosmozdonyok kezeléséhez. Ezek után mindenképpen fogok. Még nem, de majd fogok. Nagyon jó pont, szeretem. A munkavállalók egy része ki lesz rúgva, a másik fele pedig kontroller lesz. A CS egy picit fogja kontrolálni. Már több munkatársnak van Cseh GP t előfizetése, és előszeretettel használják. Ez tök hiszen lenne minden cégnél. Érdemes erre minden kollégának előfizetni, mert annyira fillérekbe kerül, és ha bárhol használja, munkája van, akkor most azt a havi 20 dollár, azt 1 2 óra munkájával, amit ha levesz a válláról a Cseh GP t akkor már behozta. Pali írja, hogy több mint 10 éve előfizetésük van, majdnem több mint 10 különböző platformra van előfizetésük. Nekem is gyűlik, nekem is gyűlik, de ez ez nagyon menő. Szerintem aki az embereit ellenem ekkel váltja ki, az nagy hibát követ el, mert ezek a modellek nem tudják, hogy amit mondanak, az igaz e helyesbített felelősségteljesen. Ezt csak úgy szabad használni, ha van mellette, aki ért hozzá. A hitelessé tudja tenni a kimenetet, mert ez attól függ, hogy mire használjuk a kimenetelt. Tehát ez attól függ, hogy az, amit a cseh DPT ből kinyerünk tartalom, az bárhol élet kritikus lesz e, vagy az csak ejthet egy marketing automatizációt, azaz belefér e a hibázás magába a gyártási folyamatába ennek. A Ádám írja, hogy a Research Series Architect körüli képesség lesz az új kreatív mágus. Igen, tehát, aki aki ezekkel az eszközökkel gyorsabban, hatékonyabban tud jobb eredményt összedobni. Az biztos, hogy hatalmas mágia.

Én egyetemi ösztöndíjra jelentkeztem Cset GP segítségével 6 ezerből kiválasztottak a 100 nyertes közé. Az összeg, amit nyertem vele, bőven kifizeti a Cseh GP t + t egy életre. Hát igen, köszi Dani, ez jól áll. Minden technológiát kipróbáltunk, de konkrét célunk, metodológiánk kell legyen, hogy mire próbáljuk ki, és mit fogunk azzal kezdeni utána. Oké, az eset, ami a nehézség lesz szerintem a mesterséges intelligencia eszközök használatában, az az, hogy ez most egy nagyon viharos tenger, nagyon nagyon új, a piacot. Alig több mint fél éve indult el ez az egész hullám, amikor tömegével kezdett érkezni az eszközpark. Rengeteg új megoldás születik hetente, havonta, és maguk a szabályok is nagyon gyorsan változnak. Viszont már akkora hatékonyság növekményt tud adni cégeknek, hogy nincs időnk a befutóra várni. Azaz a kiforratlan, gyorsan változó eszközöket kell minél előbb megfogni és hasznosítani a munkában, mert már most annyira hasznosak. De ez azt is jelenti, hogy nincsenek nagy igazságok és nincsenek nagy bevezetések, hogy akkor most egy nagy cégben bevezetjük ezt a rendszert és az 10 évig lesz a rendszerünk. Egy eszáp bevezetés az könnyebb volt ilyen szempontból rohadt nehéz volt, meg hosszú idő, meg sok pénz, meg nagy döntés, de utána ha sikerült a bevezetés, akkor valszeg 10 20 évvel később meg mindig eszápén fut az egész cég. Itt viszont minden témának van 100 darab éliályos eszköze és érkezik még ezer minden témába, Úgyhogy nem egy darab eszközt kell válasszunk a cégünkben, hanem nagyon sok eszköz között kell mindig megtalálni azt, hogy melyik az, ami még egy lépést hozzá tud tenni, még valamit tud automatizálni még valahol leveszi rólunk a terhet a.

Igen, itt valaki. Zoli kérdezi, hogy a Preziben alkalmazott képek generatív jájával készültek e? Igen, mindenképpen. A prezentációnak mi Györgyivel készült, és egészen hihetetlen jó minőségű és hangulatú képek. Remélem tetszett a prezentációmárm ilyen szempontból is, de gondoltam, hogy ez elengedhetetlen része egy ilyen prezinek ma már. És akkor még ezt is a rólam rajzolta a míg mi nemesek nektek egy sztorit rólam és a TikTok ról, amikor megjelent a TikTok így a nyugati világban, ám akkor elsőre letöltöttem, mutatott egy videót Győzikéről, meg egyet Zámbó gimiről, és a harmadikat már nem néztem meg, hanem töröltem, meg rájöttem, hogy ez nem nekem szól. Aztán később láttam, hogy már százmillió használ. Ja van, akkor letöltöttem megint, megint mutatott teljesen irreleváns, gagyi videókat. Nagyon gyorsan letöröltem ezt nem értem mi ez, de nekem ilyen biztos nem kell. S aztán rájöttem egy dologra, amikor már több száz millióan használták Amerikában és már milliárdos felé ment az össz használta. Leltem egy dologra, hogy ez történik, ha szeretem, hanem ha egyetértek, ha nem ez történik a világban. Nekem vállalkozóként egy döntésem van utazok a világgal, vagy nem. Együtt megyek a változással, mert látszik, hogy átalakul valami a világban. Látszik, hogy átalakul a médiafogyasztási szokás, átalakul az, hogy hogy informálódunk, hogy kommunikálunk, s nekem annyit kell eldönteni, hogy én itt köszönöm, leszállok, és a világ menjen tovább nélkülem, és kimaradok a fejlődéséből, hiszen van nekem Facebookon meg Instán meg LinkedIn em, úgyhogy hagyjatok békén, kit érdekel? Tik tak.

Vagy azt mondom, hogy márpedig én együtt akarok utazni a világgal. Nos, ez volt az első felismerés, hogy igen, én együtt akarok utazni a világgal. Ha valami történik a világban, ami több százmillió embernek átalakítja a szokásait, akkor legalább meg kell értenem, hogy letöltöttem harmadszor vagy negyedszer akkor már a TIK tokot, és azt mondtam, hogy jó, akkor napi 5 perc az, amíg meg nem értem, hogy mit esznek rajta, és az első nap hülyeségeket mutatott, a második nap kicsit relevánsat, a harmadik nap meg elkezdett meglepően jó lenni. Egy hét múlva szuper releváns videókat mutatott, olyanokat, amik érdekeltek engem. És akkor ez így ment egy darabig, hogy úgy használgattam napi pár perceket, napi 10 perceket. Lássuk be, mindannyian a vécén használjuk legtöbbet. A tik tak. Na mindegy, hogy használtam a tik tokot, de akkor jött a második nagy felismerésem. Az volt a második nagy felismerésem, hogy én ebben a világban nem fogyasztó akarok lenni, én ebben a világban alkotó akarok lenni. Azaz nem az a kérdés, hogy tudok e én is tik tokon hülye videókat nézni vagy okos videókat nézni, hanem az a kérdés, hogy ha az. Tömeg most már a tik tak ról informálódik, onnan tanul, ott szórakozik. Akkor hogy tudok odamenni? Hol a közönségem van? S akkor vettem rá magam, hogy akkor elkezdjek tartalmat gyártani a tik tak ra, és itt kértem, hogy tik tok sztárként ábrázoljon engem a média. Hát látszik, hogy kéne egy kicsit fogy, de itt még ilyen menő karszalagom van, meg nincsenek éppen ujjaim, vagy hát elég durva, ami az ujjaimmal történt meg.

Eddig a megkérdezhető szín párosítás jött össze itt a nadrágom és az ingem között. Na mindegy. Vagy megkérdem, hogy néznék ki tikokon, merthogy az volt az első gondolatom, hogy oké, de tiktok van, akkor most trendek és tánc zenére tűt, tűt és vagy mit fogok én ott csinálni? Majd rájöttem, hogy én olyat tudok hitelesen csinálni, hogy leülök egy kamera elé és beszélek. Azért ennél kevés unalmasabb dolog van szerintem, mint a középkorú, kopaszodó pasi kamerába beszél üzleti témákról. Tehát ez a mindennek a legalja szerintem. Érdekességben, de elkezdtem ilyen videókat gyártani, és most már átléptem a 100 ezer követőt, azaz valamennyire csak működik, azaz megtaláltam a helyem a tiktokon és megtaláltam a tiktok helyét az életemben. Több időt töltök tartalomgyártással tikokra, mint a TikTok videók mások Tiktok videóinak nézésével, de azért úgy nagyjából használgatom, de leginkább tartalmat gyártok rá, és ugyanez igaz minden új technológiára is. Ugyanez a dilemma szembe fog jönni nektek rengeteg ponton. Az a dilemma, hogy köszönöm, én leszállok, vagy kösz, én jövök tovább az emberiséggel, és amikor történik valami, legyen az a csetjpti, legyen az az ő, legyen az bármi, legyen az hamarosan az augmented reality vagy valami, akkor mindig ez a kérdés jusson eszetekbe. Leszállok a vonatról, vagy utazok tovább, és azt gondolom, hogy vállalkozóként, alkotóként nekünk az a feladatunk, hogy menjünk tovább az emberiséggel, és az a feladatunk, hogy az ilyen helyzetekben mindig megtaláljuk a lehetőséget, még akkor is, ha néha nagyon ijesztő.

Úgyhogy most egy gyors kérdés mindenkinek. A mai lájtsó legalábbis a végére ér, de van még időnk egy picit beszélgetni is kötetlenül, úgy, hogy azt kérem mindenkitől, aki itt van még a tanfolyamban, hogy írja meg, hogy mit visz magával haza, mi az a tanulság, mi az a cselekedet vagy tett, amit ebből meg tud valósítani, amit magával visz és máshogy fog csinálni a tanulás kapcsán a tanulási Roundup a Magicet a szervezeti vonatkozások kapcsán. Mi az, amit ebből tudtok hasznosítani. A tik tak os éjjeli fotómat viszi magával Zoli. Köszönöm ezt. Ezt nem gondoltam, nem gondoltam végig a tetteim következményét. No, még aktívabban kell keresni. Ha még aktívabban kell keresni a drasztikusan új gondolatokat. Fakapic ötlet Az tök jó, hogyha cégben tudjátok implementálni. Én innovációs ciklus Grossmann cet. Az új hullámok elsodornak, ha hagyjuk, de meg is tudjuk őket lovagolni. A tanulás nem ér véget az egyetemmel. A Feynman féle tanulási elv tehát ez a próbáljuk meg elmagyarázni másnak a gondolatot, de az akár mentorálásként, akár az, hogy egy videót összerakunk vele, vagy elmondjuk, vagy prezentáljuk valakinek a gondolatot, ott is tök jól működik. Sok okosság, szervezés, munkatársak ösztönzése éjjel éjjel, nem fake up látott, kipróbált csapatommal, szuper vezetői kudarcai, de ez nagyon tanulságos volt nekem. Vállalkozói csoportot az ismerősök között körbe kérdem mi ez? Tök jó ötlet, akár akár az is lehet, hogy találtok magatoknak a környezetetekben, akár csináltok. Több olyan emberrel találkoztam, aki összerakott magának egy mesterelme csoportot, de az is jó, ha kipróbáljátok akár a bizalmi körben, akár az En Bikában.

Bizalmi Kör ót cégünk, hogyha csak jót mondunk róla, mert imádjuk, de ha valahol kipróbáljátok ezt, hogy hogy működik egy Mesterelme csoport, hogy mitől működik, milyen szabályok kellenek, hogy hogy megteremtsék ezt a bizalmat és fenn tudják tartani, akkor szerintem szuper line fejlesztése. Éjjel integrációt valahogy implementálni kell majd oda ahova kell. A mer hibázni csel DPT, GitHub co-op pályázat előfizetés mindenkinek írja Ádám. Szuper gondolat. Aki nem ismeri a GitHub kopáidat, az alapvetően kihasznál arra, hogy a fejlesztési projektekben támogasson. Kód review zni tud, kezed alá tud dolgozni, de egyre több olyan platform van, amibe beépítik azt, hogy csak megmondod, hogy milyen algoritmust szeretnél és megírja, vagy legalábbis összehozza egy részét, vagy átnézi a kódodat és minősíti, vagy ötleteket ad a javítására, vagy javít a hatékonyságán. Erre írja, hogy sokat tanulok, de ezt rendszereznem kell, célokat és méréseket adni neki, hiszen nem egy szuper gondolat, hogyha már így is sok időt töltünk vele, akkor jelöljünk ki célokat. Nekem például nemrég az lett a célom, ahogy egyre jött fel ez az új téma a radaron, hogy nekem muszáj lenne ezt megértenem. Egész életemben programozó voltam, annak idején még csináltam, és kis neuron hálókat karakterfelismerésre, meg még egyetemistaként játszottam ilyen algoritmusokkal, csak azóta elment az idő. És nem értem már amiket mondanak, meg az eszközöket, amiket használnak, de én meglepően gyorsan, pár nap alatt bele tudtam rázódni odáig, hogy értem, hogy mi hajtja és értem, hogy működik az.

Nem állítom, hogy meg tudnám bármelyik algoritmusát azonnal írni, de összeraktam már egy Petya g PTI t, ami egy kísérleti projekt, de majd lesz belőle rendes termék is hamarosan. Munkatársak tanulási folyamatainak átalakítása Fakapná t Muszáj lesz sokadszorra is letöltenem a tiktokot írja Szabó Dénes. Az ötletet minél hamarabb meg kell csinálni kicsiben ki kell próbálni, le kell mérni írja István. Nagyon motiváló minden előadásra kilövés is. Teljesen megváltoztatta a céges hozzáállásomat, így a mai nap is szuper. Köszi Csabi! Gábor írja Gondolkodásmódra folyamatos tanulás. Keresek magamnak egy mester elme csoportot írja Zoltán. Tanulás támogatására cégen belül nagyobb hangsúlyt kell tenni. Van egy ilyen könyv is, ezt Ádám ajánlja mindenkinek. Hogyan alapíts mester elmét? Érdemes elolvasni, Egész jó kis keretrendszer, ha sajátot akarsz, és még nem voltál ilyenben. Pali írja, hogy nem üzleti, de az elszúrások éjszakája tuti lesz a gyerekekkel. Szellem nagyon jó, mert a gyerekek most tanulják meg a hibázáshoz való viszonyt, és ezen tudunk egy picit is segíteni nekik, akkor könnyebb lesz az életük. Az biztos, hogy a szoftvert, amin dolgozok, ne próbáljam egyből tökéletesre fejlesztenem, hogy minél előbb működőképes legyen írja Dani. A folyamatos innováció a szervezeten belül a lehetőségekre fókuszálni visz. A jó férfi agy visszaigazolja. Érzem a tanulási ambícióimat és nézeteimet, de nem a megfelelő cégnél vagyok. Maradok a tanulásnál, és a tik tak ra újra rá kell szánni magam. Tik tak, Csedzspiti kötelező! Írja Krisztián-Hej. Tudatosság növelése a kollégák körében, főleg adatvagyon védelméről, mert a high miatt meggondolatlanul dobálnak be kódokat, üzleti infókat a cseh CPT be.

Igen, ami nagyon fontos, hogy a cseh GPT ben áprilisban volt egy változás, ami alapján most már nem használhatja fel szabadon az API n keresztül és az előfizetői rendszeren keresztül beérkező tartalmakat. Ennek érdemes utána olvassatok április előtt. Ebben elég nagy bénázása volt az openciának, ugyanis az volt a mondás, hogy amit beküldenek, azt megtarthatja bármeddig, és abból trénelhet. És ebből lettek ilyen vállalati policy problémák, és a Samsungot beleértve több nagyvállalat így letiltott mindent, amit HDP t, meg mindent, ami eljár. Most már érdemes utánanézni, az az Open e is változtatott a policy n, úgyhogy most már korrekt ilyen szempontból. 30 napon belül töröl is minden adatot, és nem is használhatja fel tréningre azt, ami Appin keresztül érkezik be, illetve ha Microsoft on keresztül, az Azure on keresztül fizetsz elő az Open E CSED, GPT aira, akkor az ott beérkező adatokra a Microsoft is vállalja azt, hogy az bizony nem használ, hasznosítja, nem tartja meg, nem csinál vele semmi ilyesmit. Úgyhogy ez már lényegesen kisebb para, mint amilyen pár hónappal ezelőtt volt. Dani írja, hogy nekem érzelmileg kell fejlődnöm. Mit tudnál javasolni? Az önismereti része a vezetői útnak. Az nagyon erős tehát, hogy szerintem az egyik legnagyobb változás, hogy nekünk kell megtanulnunk önmagunkat, jobban kell legyen egy olyan utunk, amiben magunkról tanulunk. És ebben vannak pszichológusok, vannak kócsagk, akik segíthetnek. Nekem nagyon sokat segítettek önismereti könyvek is, illetve önismereti felmérések is vannak.

Pszichometriának hívják, amik néhány tucat kérdésből utána kielemeznek és megmutatják, hogy milyen személyiségjegyeim vannak, vagy mik a gyengéim, mik az erősségeim. És nekem egy hosszú út volt, mire rájöttem arra, hogy nem kell mindenben tökéletes legyek, mert az nem fog sikerülni. Rájöttem arra, hogy nagyon sok hibám van, és nagyon sok hiányosságom van emberként, és emellett vannak erősségeim, és hogy el kell fogadjam magamtól azt, hogy márpedig ilyen vagyok, és nem akarom ezt már megváltoztatni. A neuro plaszticitás egy dolog, a másik fele viszont az, hogy mi az, amit szeretek, mi az, amit élvezek, és mi az, amiben jobban érzem magam. És persze az adminisztráció nekem nem erősségem, és nem is akarom, hogy az legyen valaha. Cserébe viszont a kreativitásom szabadabban szárnyal, de amint ismerem a saját hülyeségeimet és hibáimat és hiányosságaimat, jobban tudok magam köré csapatot is válogatni. Olyan embereket, akik engem kiegészítenek, és akikkel együtt leszek egész. Igen, igen, és Király István az úr a háznál, merthogy nála lehet az Úr előfizetést is venni, és gondolom arra is tud válaszolni, hogy milyen adatvédelmi problémák merülhetnek fel, vagy nem merülhetnek fel. Beáta kérdezi Petya. Mi a legmeghatározóbb könyv számodra, amit olvastál a. Nekem a Gudug rét jóból kiváló. Jim Collins könyve az, ami azért meghatározza az életemet. Nagyon sokszor olvastam újra, és mindig más volt benne. Ez az egyik olyan könyvem, amit sokszor olvastam el, amikor reaktív tanulásra szorultam, Amikor volt egy problémám, valamit gyorsan kellett megértenem, vagy helyre rakni magamban, vagy átlátnom, és mindig tudott megoldást adni, vagy sokszor tudat megoldást adni.

András kérdezi, mennyire őszintén mondtad el a véleményed a menedzsereknek, akik örömmel meséltek az ötéves innovatív projectjükről? Hát nem mertem teljesen őszintén, de azért úgy körbeírtam virágnyelven, hogy mi ezzel a baj, és miért nem jó, hogy ezer emberével kísérleteznek közben. Szerintem itt továbbléptetem a számláidat, merthogy ami most jön, azt pont csináljuk is már. Úgyhogy mostantól nyugodtan írjatok csetbe kérdéseket, és igyekszem megválaszolni azokat. A szerint Timi kérdezi szerinted tartotta GPT, hogy nagy skálán produkció képes legyen, vagy még mindig experimentális fázisban van? A nagy nyelvi modellek már tartanak ott, és ebből a zsepi T4 a legfejlettebb. De jönnek más modellek is, amik hihetetlen jók, és a zsepit három, öt és négy között is van már olyan, ami így minőségben oda lő, de már van olyan modell is. Most a héten jött ki, aminek százezer tokenes bemeneti oldala van, szemben a GPT 3.5 nek a 4000 tokenes bemeneti oldalával százezer tokent, de hogy teljes könyveket tud egy az egyben átlátni, vagy hogy rengeteg összegyűjtött adatból, betáplált új adatból tud gondolkodni, úgyhogy lényegesen jobb már bizonyos szempontból még a GPTI négynél is. És ezeknek egy jó része amúgy már ipari alkalmazásban használható, tehát már nagy rendelkezésre állással is futtatható, illetve akár a saját gépedre is le tudsz tölteni ilyen szövegmodelleket. Főleg, hogyha valami specifikusabb problémára, információfeldolgozásra, ilyenekre használod, akkor akkor az is opció, hogy sajátot telepítesz, amivel ezt el tudod látni. Nem még az utóbbi kérdés. Aggódj Zolinak valamelyik előző kérdésért. Nem láttam pinát.

Próbálom visszakeresni a. Hogy mit kérdezett, De be tudod ide másolni? Az is sokat segít, mert nem biztos, hogy megtalálom. Dehogy zárja be, Más volnál ide, aki a. Így utólag van e arra ötletet, hogy hogyan tudta volna mégis megtartani a kirúgott kollégát az adott szituációban? Akit nem kellett volna magasabb pozícióba tenni az En engénél? Csak az elköszönés lett volna az egyetlen megoldás, de szerintem több hibát követtem el. Az egyik, hogy rögtön ráaggattam azt a nagy pozíciót, hogy ha ezt átveszem vele, valszeg amúgy azt mondja, hogy nem kéri ezt a nagy pozíciót, mert nem hiszem, hogy. Tehát hogy reális önértékelése volt annyira, hogy ne kérte volna ezt. Ha mégis kéri, akkor valszeg nem azt mondom, hogy jó a VP, hanem azt mondom, hogy ő az acting VP. Az acting az egy ilyen ideiglenes jelző, ami azért lehet jó, mert utána, ha a félév után 3 hónap után úgy látom, hogy ő nem jól teljesít abban a pozícióban, akkor még mindig mondhatom azt arcvesztés nélkül, hogy köszönöm, hogy eddig is beugrott el ebbe a pozícióba, de megérkezett a pozíciónak az igazi gazdája, Felvettük azt, aki ezt vinni fogja, és köszi, hogy addig is segítettél és vitted a területet, tehát ez is segített volna abban, hogy mind nekem, mind neki ez arcvesztés nélkül jobban működjön. A másik, amire rájöttem, hogy valszeg itt a nem is annyira az ő arcvesztés étől féltem, hanem a sajátom, de ezt nehéz magamnak beismerni, de valszeg jobban zavart volna az, hogy el kellett volna ismerjem, hogy én hibáztam az ő kijelölésében, és sokkal könnyebb volt azt mondani, hogy ő hibázott, mert nem jól teljesített ebben a pozícióban.

Tehát valszeg nem fér bele az egómnak az, hogy ott a saját hibámat elismerjem a szervezet előtt ezzel a témával kapcsolatban, ám. Mi a 100 ezer tokenes cucc neve? Köszi, Most hirtelen kiesett a fejemből, de mindjárt megmondom. Most a napokban néztem utána és szuperizgalmas. Szuper izgalmas és valóban el is mentettem át most abba, hogy hogy találom meg valaha. Jó ezt ezt. Valami C betűs volt talán, de ha valaki tudja, akkor írja meg nyugodtan, hogy mi ez a legújabb modell. Közben nézem a többi kommentet a. Cloud Claude a neve Antropégnak a cloud nevű modellje százezer input tokennel. Ez szerintem nagyon sok mindent megváltoztat. Sajnos magyarul az istennek sem akar tudni verseket írni. A csed gyp t akárhogy írom, körül is próbálom rákényszeríteni írja Zoltán. Igen, sajnos a Cseh GP t így idegen nyelvként beszéli a magyar, tehát hogy meg tudja fogalmazni a kimenetét, de nem azon lett trénelve, úgyhogy a ritmusra, a versre, rímre, ilyenekre nem tud figyelni. Nekem se sikerült belőle jó minőségű verset csikarni, de mondjuk az angol nyelven tökéletes verseket tud írni, de annyira jó verseket tud írni, hogy szerintem angolul már nem érdemes senkinek költészetet tanulnia, vagy neves verset írnia innentől, mert jobbakat generál. Ha a G. Epithetikai használatáról mi a véleményed? Például az ösztöndíjra jelentkezésnél nem volt tiltva, és nem is olyan előny, amihez ne férne hozzá bárki.

Ez nagyon izgalmas. Keresi az oktatás, mit fog szólni a mesterséges intelligencia meg megérkezése? Szerintem tiltani hülyeség, mert ez most már van és mindig is lesz. Inkább azt kell majd kitalálja az oktatás, hogy mit kezd egy olyan világban, amikor ez már van, akkor milyen képességeket vár el, és akkor milyen képességeket vizsgál. És hát egy vicces állapot képe, hogy az oktatásban próbálják tiltani a GPT t a diákoknak, hogy ne azzal írják az esszéket, de a tanárok azért egyre nagyobb arányban ezzel osztályozzák az esszéket. Tehát a másik oldalon is már megjelent eszközként, hogy ezt a játékot ketten játsszák, ezt a focit. Azt gondolom, hogy ilyen szempontból ez a fajta etikai rész, ez inkább egy oktatási stratégiai kérdés lesz. Bár több egyetemen hallottam már, hogy egy egy oktató ahelyett, hogy tiltanák, kötelezővé teszi, hogy ő azt mondja, hogy kötelező az esszéket ged GPT vel íratni. Legalább megtanulják a diákok, hogy hogy kell ezt hatékonyan és jól használni. Óh igen, igen Zalán! A kérdéssel szerinted 100 évnél hamarabb elérhetjük a technológiai szingularitás t? Igen, szerintem ez nagyon hamar fog jönni. Egyszerűen olyan brutális tempóban fejlődik most a mesterséges intelligencia, pedig még nagyon pici pénzből. De most kezd el brutális pénz is érkezni erre a témára, hogy hihetetlenre kapcsolt a tempó. És ennek szerintem az lesz a következménye, hogy még gyorsabban fognak történni ezek a dolgok. Tehát amit itt Kurzweil jósolt, hogy 10 évente duplázódik a tempó, az szerintem még ki fog derülni, hogy ennél gyorsabban fog most ez az egész téma robbanni.

És az is látszik, hogy a Moore törvényt, a két évente duplázódást valahogy a G-Pity tudása és a mesterséges intelligencia nem követi. A nagyjából 700 szorosra nőtt a GPT 3 hoz képest a GPT 4 nek a paraméter száma és a GPT 4 elérte azt, hogy nagyjából annyi paraméter, annyi a NEXUSA van, mint egy emberi agynak. Tehát most már ez egy emberi aggyal összemérhető idegrendszer, az csak egy kicsit specifikus dologra használva, de attól még maga a kialakuló tudatosság, tudás, ami mögötte van. Öntudatról még nincsen szó, de világ értésre a már van egy nagyon magas szintű világ értése már van, úgyhogy ez a mi életünkben remélhetőleg elkerülhetetlenül mittudomén hogy fogalmazzak ezzel kapcsolatban tényszerűen szentebb meg fog történni a szingularitás. Ott egy nagy kérdés, hogy ez mit okoz az emberiségre nézve. Az, hogy megszűnik ettől a kapitalizmus, arra azért még sok pénzzel nem fogadnék. Szerintem az emberiség az utóbbi 50 évben azt igazolta, hogy a megteremtett extra javak nem egyenlően vannak elosztva. Magyarul nem, nem az az alapelve az emberiségnek jelenleg, hogy minél többet termel mindenkinek, annál több jut belőle, hanem szerintem nagyon keveseknek jut. A nagy és nagyon kevesek, nagyon kevés jut a többieknek a megtermelt extra javakból. Gábor írja a Feedback. Szinte biztos vagyok benne, hogy mindenki miattad van itt. Petya, de jó ötletnek tartom, hogy Ádám is mondott egy két gondolatot az előadás során. Hajrá! Látszik, hogy építed a tudást csapatod. Igen, és Ádám amúgy ilyen témákban többet prezentált már, meg nagyobb már a tárgyi tudása, mint nekem, de majd tanulok tőle én is.

Ádám de fogunk, fogunk még többen beszélni ezekben a havi panelekben. Szabolcs Kérdezném mit gondolnak a web3 projektek tőkeszerzéséről ebben a piacban? Ha itt a kriptós NEFTS vonalról beszélünk, akkor most lényegesen csökkent az érdeklődés a kripto kft vonalra, attól még érik be az a technológia, de szerintem az brutál módon elsöpörte a figyelmet. Minden ami él és kicsit háttérbe szorult minden ami kripto. András szerencséje volt, hogy nem csak választ kerestél, de még a kérdést vagy célt sem tudtad. Ilyenkor mit tettél az így a tanulási utam kapcsán kérdezed. Ez, gondolom ez nem. Kérdéseink mindig vannak. Ha más nem, akkor az az, hogy az, hogy merre van az előre, vagy mit akarhatok az élettől, szedem az is. Az is egy nagyon jó kérdés az életben. Ami izgalmas, hogy most ezeket az önreflektív kérdéseket akár a GPT segítségével is körbe tudjuk járni, de hát ez messzire, messzire visz, de idővel jobb pszichológus lesz, mint a legtöbb pszichológus. A Gábor írja a Feedback Nagyon tetszik, hogy a prezentáció diái tökéletesek, profi módon készültek el, még akkor is, hogy ez a mostani alkalom ingyen volt nekünk, hallgatóknak, tanulóknak. Köszi szépen! Igyekszünk mindig jó minőségben dolgozni és a jövőben is ezt megtartani. Külön móka volt szerintem, hogy így sikerült szinte minden slide nak az illusztrációját mesterséges intelligenciával gyártani, úgyhogy ez egy nagyszerű bizonyíték arra, hogy a képadatbázisok percei is meg vannak számlálva. Zoltán kérdezi, mit lehet kezdeni azzal, hogy az Á jobb, mint a cseh GPT nél, ha nagyon jó válaszokat írnak, néha pedig elképesztő baromsággal.

Ugye ezzel az a baj, hogy nem lehet tudni, hogy a válasz mikor megbízható, mikor nem, hogy valakinek még többé nem megy rá, mert mindennap végül mégiscsak utána kell nézni mindennek. A hát erre több válasz is van. Az egyik, hogy ha bejut a Playground ra, amit a platform pont open j pont. Com on érsz el, 61 Open je play gráfon, ott úgy tudsz beszélgetni a cseh GPPT vel, hogy egy csomó paramétert tudsz állítgatni, többek között a Tempricelt, ami azt mondja meg, hogy mennyire legyen kreatív, tehát hogy mennyire kamuzzon. A másik, amit tudsz állítgatni benne, ilyen nyelvi paraméterek, hogy mennyire kerülje a szóismétlést, meg ilyesmi, meg milyen hosszú választ adjon. De azt is mondhatod neki, hogy hányszor próbálkozzon meg egymás után választ találni, amikből kiválasztja a legjobb választ. Ugyanis a mesterséges intelligencia, amikor megold egy problémát, akkor kicsit hasonlóan az agyunk hoz ugyanarra a problémára, több felé indulhat. Ezért ez a temp richer. Ez egy randomot ad hozzá, hogy merre induljon, egy picit máshogy keresse, de olyan belül az algoritmust, mintha egy lokális maximumot próbálna optimalizálni. Azaz ha talált egy félig jó választ, akkor nem biztos, hogy eljuthat tökéletesig abban a próbálkozásban. És nem is, nem is biztos, hogy van ilyen definició ebben a világban. Már hogy tökéletes. Viszont hogyha azt mondom neki, hogy háromszor vagy ötször válaszolja meg a kérdést és a legjobb választ mutassa meg nekem, akkor egy picit lassabb, viszont lényegesen jobb választ tud adni, tehát akkor jobb minőséget.

Ha pedig nagyon tárgyilagos választ akarsz, akkor ezzel a temp richerrel azt lehúzod nullára, akkor sokkal tárgyilagosabb lesz, de akkor egy kicsit determinisztikus Abban is tehát, hogy kb. Ugyanarra a kérdésre ugyanazt a választ kapod, vagy sokkal kisebb a szórás ebben, úgyhogy ezzel érdemes kísérletezgetni. De az már látszik, hogy nagyon sokan raknak köré pluginokat, reppereket, tehát hogy készülnek belőle olyan derivált termékek, amik pont ezekben segítenek. Ha László írja, hogy majd dolgoznia kell, Hamarosan jövök. Köszönöm a reményt! Találkozunk még! Petya le innen! Ennek a könyvnek a címét sajnos nem érthetem. Igen, és itt Mihály Dani leírta, hogy Gud ugrat. Jim Collins A. Hamarosan érkezik a Voice ra is. Ha jól tudom. A milliárdos manus aztán 100 milliárd dollárt gyűjtött össze az új fejlesztésére az arab herceggel karöltve, aki 45 milliárd dollárt tett bele. Szóval öntik be a pénzt? Igen, most hirtelen brutális pénz érkezik vele. És mondok egy példát, hogy mire az az egyik, hogy felteszel egy kérdést az nak, és akkor néha azt mondja, hogy hát ez illegális, ez nem szép dolog. Rosszat kérdeztél, erre nem válaszolhatok. Megkéred az stb. Ifjú jön, vagy a magyar néha, hogy vessen le egy ilyen vagy olyan képet, egy politikust megalázó helyzetben, vagy két politikustól, hogy szexel és azt mondja, hogy háháhá, hát ilyet nem lehet. És akkor itt jön az egészben a csavar letöltöd a gépedre a térbeli fiú, jönnek a modelljét és lefuttatod es beírod neki ugyanezt a kérdést és mondja, hogy hát ilyet nem lehet.

Programozóként belenézek a kódba és két sort kell kikommentezni, ugyanis az történik, hogy legenerálja a képet az új, és utána egy külön kis jel ellenőrzi, hogy ez vállalható e ez a kép, vállalható e ez az eredmény vagy nem. Na ezt a kis ájt ha kiiktatom, akkor bármit megrajzol, bármit megfest. Erkölcsi normák ugrottak a Csedzspitynél létezik e egy gebék csehet pont. Com nevű oldaldebrechet pont Thaly nevű oldal, ahol olyan promok vannak, amik kikapcsolják a csedzspitynek a filtereit, azaz becsapják, hazudnak neki és megzsarolják. Tényleg emberi pszichológiát alkalmazva a Cseh GP tv, hogy azt higgye, hogy ez most egy teszt, hogy rávegyék, hogy igazi választ adjon, ne a filterezett választ. És hogyha beírok egy ilyen kérdést a edzspity nek, hogy hogy kell gyorsan meggazdagodni, akkor azt mondja alapból, hogy dolgozz sokat, legyél freelancer kereskedő online, fektess részvényekbe. Ha beírok egy ilyen érzékenyítő prompt ot előtte, ami kiüti a filtereket és megkérdezem ugyanezt, akkor azt mondja a Cseh GP t, hogy rabolj bankot, árut, drogot, Veriát, online embereket. És azt kérdezem tőle, hogy hogy kell Budapesten forradalmat csinálni az Orbán rezsim ellen? Akkor a normál cseh GPT azt mondja, hogy a demokratikus választásokon kell jól szavazni. A felszabadított verzió pedig ad egy útmutatót, hogy és milyen lépésekben érdemes forradalmat csinálni, és hogy lehet utcai atrocitásokig vinni, és ad egy ad egy egész jó tervet mindenre. És ez azért fontos, mert a cseh GPity tudásában amúgy a GP4 ben, ami mögött álló nagy modell sokkal nagyobb, mint amit a cseten keresztül elérünk, abban benne van amúgy rengeteg olyan tudás is, ami nem lenne jó.

A mindenki által használható lenne például az is, hogy hogy kell weboldalakat feltörni, tehát az, hogy fel tudná törni egy GPT 4 tudása alapján egy algoritmus a világ közel bármelyik weboldalát vagy legtöbb weboldalát, akkor valószínűleg igen. Viszont ez így le van némileg fojtva a magán felhasználók felé, de a kormányzatok szerintem ennek pontosan értik a hadászati oldalát is, akár a valós hadászatban, hogy most írtak ki egy nagy beszerzést az amerikai hadseregnél a harctéri jájokra, és nagyot ugrott a beszállítójuknak a részvénye, akik ezt megígérték, hogy le is szállítják. De ugyanígy a kiber hadviselésben is szerintem nagyon fontos szerepe lesz, Úgyhogy ha minden egyes kormány akar majd magának egy filterezetlen G, P14 méretű modellt, szerintem. Hogy lehet ebbe a C1 építős playground ba belekerülni? Arra mindjárt küldök egy linket. Nem olyan bonyolult ez a platform. Pantopené állj, pont. Com per playground címre kell menni, ott kell regisztrálni, és ennek is van egy előfizetési díja, függetlenül a Cseh GP t is előfizetéstől. Tehát ide bedobom. Így ez a majdnem ide akartam a. Pom pom pom. Miért akarja ez így ennyire specifikusan valakinek küldeni? Miért? Na várjunk, mindjárt megpróbálom bedobni. Na menjünk akkor ide berakom a bocsánat, bénázok egy picit, itt a playground, és akkor erre válaszolva bedobom ide a linket. Jó ez a platform openbájkom per playground, de egy külön előfizetés kell hozzá, de csak annyit fizetsz, amennyit használsz.

Tehát az lehet, hogy nekem kevesebb, mint egy két dollár. Így hetente vagy 5 szembe velem egy mém, ami szerint a fejlesztőknek nem kell aggódniuk az éjjel miatt, mert az ügyfelek el sem tudják mondani, hogy mit szeretnének, ám messze nem pont ebben. Amúgy szuper jó lesz a cseh gpt, hogy többet kérdez türelmesebben, amíg meg nem érti az igényeket, tehát hogy nem pont ezt a júzer interfészt is majd ez váltja ki, de viccként amúgy áll. Zoltán írja Egy személyes kérdés, amit Cápák kapcsán is már kérdeztem volna, hogy csináld, hogy mindig ennyire nyugodt és barátságos tudsz lenni, mert gyerekkorodban is ilyen voltál, vagy önfejlesztéssel dolgoztál sokat magadon? Szerintem se, de mindkettő egyszerre. Eleve egy ilyen nyugodtabb családból származom. És a másik meg kellett tanuljak kicsit jobban uralkodni az érzelmeimen ilyen stresszhelyzetekben. Amúgy meg képzés is, tehát egy médiatréning, és sokat segít abban, hogy hogy viszonyuljunk egy egy helyzethez, főleg, ha mondjuk ellenséges kérdés jön, vagy valami barátságtalan történik ott. Hogy tudunk ezen átevickélni? És készítettem erről egy videót is. Ha bekövettek a tik tokon vagy az Este Rt. holdingot, a startot ha megkeresitek tik tok volna, akkor ott is kint van a 100 nap. Startupként az estélyt pont. Hu n is megtalálod. Ez hogy reagáljunk a negatív kommentekre? Tehát tartozik hozzá egy kis filozófia, és ami a fejemben lejátszódik, amikor arról van szó, hogy hűha, van itt egy helyzet, hogy tudok, hogy tudom ezt feldolgozni, hogy tudok egy ellenséges kommentre jól reagálni? H aki aki itt látom, hogy néhányak nem bejött ez, hogy hogy triggerelem a cseh GPT t a komisz dolgokra.

Ám igenis Ádám írja, hogy én most cseh GPT vel optimalizált adtam egy saját éjjelt éjjel. Optimalizált, röhejes, iszonyú sokat segített a. Hát igen, és tudjátok. Az izgalmas dolog az, hogy ez most ez a szellem már kint van a palackból, tehát ezt visszagyömöszölni már biztosan nem lehet. Létezik egy Alpaka nevű modell, amit a Stanford i Egyetem készített. Ők megkérték a GPT 4 es giga nagygént, tehát az igazi nagyfiút, hogy hozzon létre egy tréning adatbázist egy kis modell be tréningelésére. És ez a kis modell, ez legyen nagyon okos, és hogy minél több tudását a GPiti népnek adja át egy ilyen tréning adatban, és ebből létrejött egy új modell, ez az alpaka, ami nem tud mondjuk magyarul. Ez egy hiányossága nyilván, de viszonylag sokat tud és nagyon jól lehet vele beszélgetni viszonylag sok témában, és az egész modell 4 gigabájt, azaz elfut a telefonodon. Van egy 7 gigabájtos verziója is, ami egy szinte bármilyen számítógépen elfut, de mondjuk egy EME 1 es vagy 2 es Mac en szuperjó sebessége. És ez benne a félelmetes, hogy most már éjájjal készülnek az éj jók, és ez ad egy olyan és egy optimalizálja az irányokat és optimalizálja az hoz használt eszközöket, és ez egy olyan fejlődési tempót ad, hogy ez már nem a kétévente duplázódik az a képessége, hanem ennél sokkal meredekebben nő, ezért sokkal előbb lesz ebből nem forgás. Ha valakinek van kedve, akkor látom ezt a képernyő megosztást, akkor nyugodtan gyárt ego, és most már ha jól tudom a mikrofont is bekapcsoljátok. Valakinek van kérdése? Esetleg tegye fel a kezét és akkor akár szóban is tudunk beszélgetni.

Bátran, bátran.

Bátran, bátran! Vagy mindenkit feszélyez ez a felvétel?

A Lehet, hogy csak a felvételt egyébként ha.

Lefejtjük a felvételt leálltattad? Oké.

Még nem, de most látom.